Borsa Iván: A Justh család levéltára 1274-1525 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 20. Budapest, 1991)

igazság azt parancsolja, hogy mindenkinek vissza kell adni azt, ami az övé (quia unicuique, quod suum est, iustitia reddi iubet). A levelet elolvasása után visszaadni rendeli. — Az oklevél jobb felső sarkában: De commissione domini regis. Papíron, alul vörös viaszpecsét kis darabjaival. DL 63261. (Fase. II. n. 11.) 283. 1476. április 20. (sab. a. Quasi modo) Mezth. Varga András Mezth-i bíró és az esküdtek (iurati hospites) előadják: a király ítélete szerint Nazpadi(!) Balázs és Németh Márton között sokáig folyt perben a király hozzájárult ahhoz, hogy az ügyet úgy kell újrarendezni (causam prenominatam de novo amovere deberet), hogy Márton bárhol fellelhető vagyonából Balázst ki kell elégíteni. Minthogy Alsolindwa-i Banfy Miklós Mezth nevű birtokán levő Nagvelgy nevű szőlőhegy (Promontorium) egyik szőlője Mártoné, Banfy Miklós királyi parancsra írásban megparancsolta Mezth várnagyainak, bíráinak és esküdtjeinek, hogy elégítsék ki Balázst, ők ezt kihirdették azzal, hogy aki ellent akar mondani, jelenjék meg bírói székükön; mire megjelent Barnabás mester, a Pankotha-i Szent Mihály-kápolna rectora, az ugyanottani Szent Lőrinc-egyház gondnoka (vitrix), és azt vallotta, hogy Németh Márton fiainak és lányainak az elmúlt Erzsébet-napkor (1475. nov. 19.) a bor árából valamit kellett volna fizetniük, mert Márton senkinek sem fizetett; majd [kérdésükre] azt válaszolta, hogy a bor árát azelőtt a Szent Lőrinc-egyház gondnokainak fizették. Ezzel szemben [felmerült, hogy] az egyház gondnokai fizessenek Márton fiainak és lányainak, és a szőlő legyen az egyházé. — [A következő alkalommal] Barnabás pap nem jelent meg, nem is küldött senkit maga helyett és nem lehet tudni, intézett-e valamit Márton örököseivel; Balázs viszont kijelentette, hogy az ügy nem a Szent Lőrinc-egyházra, hanem Márton fiaira és leányaira tartozik. Közben Németh Márton nevében megjelent Rachay György Pankotha-i polgár (prov. vir concivis), és Balázs nemest az ügy elintézéséig a bíróság által fogva tartatta (in sede nostra iudiciaria detenere et decaptivare fecit tamdiu, donee causa . . . inter ipsos finem adimplebit). Ugyanezt tette Balázs Rachay-val, aki úgy szabadult a fogságból, hogy bevallást tett, amely szerint kész eleget tenni a szőlő ügyében Miklós igényének. 29 aranyforintot ítéltek meg, de azt a bíróság előtt nem fizette meg. Ezért a hegy szokásai szerint (secundum consuetudinis(!) montis) bíróilag megbecsülve, a szőlő felét 29 forint értékben megítélték Balázsnak azzal, hogy akik az összeget megfizetik neki, örökre azoké a szőlő (in dominio ipsius vinee in eternum permaneant). — Az oklevelet pecsétjükkel erősítették meg. Papíron, alul elmosódott pecséttel. Nehézkes fogalmazása oklevél, amelynek kivonatolásánál elengedhetetlen volt egyes kifelejtődött mozzanatokat szögletes zárójelbe tett szöveggel kiegészíteni. DL 63262. (Fase. V. n. 6.) 284. 1476. május 1. (in Phil, et Jacobi). A turóci Szűz Mária-monostor konventje bizonyítja, hogy Neczpal-i Balázs szűkös helyzetére való tekintettel Turóc megyében Zabokrek birtok