Francisci Döry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458–1490 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 19. Budapest, 1989)
A dekrétum fogalma és társadalmi szerepe Mátyás korában
ítélettel kellett volna sújtania, de mivel iuxta statuta divorum regum et consuetudinem regni nostri a férfiak asszony ellen és asszonyok férfi ellen elkövetett bűnben non ipso facto potentie et sententia capitali sed in emenda capitum ipsorum marasztalandók el, ezért így is ítélnek. A szokásjog, a „régi jó jog" felsőbbségét valló hagyományos felfogás tehát nem szűnt meg hatni ebben a korszakban sem, annak ellenére, hogy az írott jogalkotás gyakorisága, a dekrétum növekvő tekintélye a törvény elsőbbségének és ezzel együtt a jogforrástan egy modernebb, a római és kánonjog elemeiből felépült rendszerének érvényesülése útját egyengette. Mátyás jogot illető felfogásában, a jogot érintő ténykedésében ugyanez a kettősség nyilvánult meg: az egyik oldalon a szokásjog tisztelete, a szokásjog szerinti eljárás, a másikon a jogviszonyok törvényi szabályozására törekvés. 1468ban pl. egy lengyel főúrral közli, hogy nem szolgáltathat neki másként igazságot, mint ahogy lex et consuetudo regni huius dictat, ami őt is köti; 1473. november 30-án, amikor néhány prelátussal, báróval, ítélőmesterrel és nemessel törvényt ült, consuetudinaria vero lege dicti regni nostri ab antiquo approbata requirente mondja ki, hogy azt az ellentmondó személyt, aki háromszori hívásra sem jelenik meg birtokjogának bizonyítására, azt e jogától meg lehet fosztani. Ügyelt a király a helyi szokásjog megtartására is. 1480. október 6-i oklevele szerint tudomására jutott, hogy egyesek Verőce megyében antiqua consuetudine... abuti cepissent és a sedes iudiciarián nem vesznek részt, amiért az igazságszolgáltatás akadozik, ennek megszüntetésére szólítja fel a megyét. 1487. január 31-én pedig Valkó megye hatóságának hagyja meg, hogy egy perben lege et consuetudine eiusdem comitatus szolgáltassanak igazságot, és ugyanebben az ügyben újabb tárgyalást rendel, mivel nem azon a napon szolgáltattak igazságot, ut mos et consuetudo eiusdem sedis iudiciarie dicti comitatus de Walko fuisset. 63 Mátyás 1481. november 1-i ítéletlevele szerint az uralkodónak nemcsak a törvényalkotás a kötelessége, hanem az ország javát célzó jogszokások megtartása is. Az uralkodó ez irányú kötelességei némiképp más formában nyertek megfogalmazást Zsigmond dekrétumaiban. Míg Mátyás a szokásjog megőrzésére helyezte a hangsúlyt, addig Zsigmond a szokásjog félretételét, megváltoztatását is az uralkodó kötelességének tartotta (quasdam consuetudines abolendas, quasdam moderandas, quasdam in melius reformandas 1405. április 15.). Mátyás dekrétumainak bevezetőiben nem találunk az 1405-i vagy az 1435-i dekrétumok princípiumaihoz hasonló elveket, amit talán azzal magyarázhatunk, hogy a dekrétumokban elsősorban a rendek szempontjai érvényesültek, politikai megfontolásból elsősorban őket engedte szóhoz jutni a király, a rendek pedig nem a szokásjog megújítását, félretételét, hanem megtartását szorgalmazták. A rendek 1462-ben is obtulerunt et presentaverunt a királynak quosdam articulos antiquam legem et consuetudinem ipsius regni nostri ... innovantes. 1464-ben pedig a 63 MKLIp. 238, Cod. Patr. Vp. 318, Cod. Zichy XIp. 458.
