Francisci Döry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458–1490 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 19. Budapest, 1989)
A dekrétum fogalma és társadalmi szerepe Mátyás korában
tette. Mátyás, úgy látszik, számolt azzal, hogy ezt a gyakorlatban amúgy sem lehet keresztülvinni, aminek bizonyságául a következő év törvényhozása szolgál. 1468-ban ugyanis kimondták, hogy akkor is egy porta után róják ki az adót, ha több család él rajta. S a példákat lehetne még szaporítani. Ha a törvényt nem alkalmazták is szó szerint, de maga az a tény, hogy végrehajtására sor került — s az ismertetett esetek tanúsága szerint ez elég gyakran történt — a dekrétum tekintélyét bizonyítja. De élt a dekrétum kötelező ereje a köztudatban akkor is, ha nem is hajtották végre. 1487. szeptember 7-én Zsigmond pécsi püspök, bár tudatában van annak, hogy iuxta regni decreta iobagiones alteri utrum mittere teneremur, Várdai Miklós kérésére mégis eltekint a törvény alkalmazásától. 45 A dekrétumnak a köztudatban élő kötelező erejét, növekvő tekintélyét bizonyítják a non obstante záradékkal kiadott királyi oklevelek is. Erre a záradékra ugyanis a törvény tekintélyével szemben volt szükség. 46 A római jog hatására a magyar államelmélet a királyt feljogosította, hogy méltóságánál fogva, az absoluta potestas alapján a törvényt mellőzze. Baldus, akinek megnyilatkozásai nem voltak ismeretlenek Magyarországon sem, ezt úgy fogalmazta meg, hogy a fejedelmet a tisztesség köti, hogy kövesse a törvényt, de ez csak rendes hatalmára vonatkozik, míg az absoluta potestas, amely a plenitudo potestatis szinonimájaként értelmezhető, nem esik a törvény rendelkezése alá. 47 Az uralkodó de plenitudine potestatis jogosult a törvény félretételére. S ez nemcsak az Anjouk és Zsigmond alatt volt így, de a rendi állam megszilárdult keretei között uralkodó Mátyás alatt is. Jóllehet Mátyás egyes megnyilvánulásaiból ítélve arra gondolhatnánk, hogy a törvényt maga felett állónak tartotta, amelyet félretenni neki sem áll módjában, be kell látnunk, hogy hamis képet kapnánk, ha király és törvény viszonyát ezek alapján ítélnénk meg. 1465. január 16-án III. Frigyesnek írott levelében, amikor a császár fennhatósága alatti magyar területek adóját magának akarta biztosítani, Mátyás azzal érvelt, hogy egy olyan dekrétumnak, amely non ex aliqua privata causa, sed pro publico fidei negotio editum est, valamennyi alattvaló, beleértve a császár magyar alattvalóit is, engedelmességgel tartozik, és neki sincs hatalma (potestas) Kőszeg városát a dekrétum által rendelt adó fizetése alól felmenteni. Pedig ő, hogy a császár iránti jóindulatát kimutassa, szívesen megtenné, si esset in potestate nostra ius dispensandi super contributione suprafacta. Ugyanakkor 45 ... licet iuxta regni decreta iobagiones alteriutrum mittere teneremur, tarnen cum vestra ac fratrum vestrorum grata adeo monet amicitia, ut vestris petitionibus adhereamus, nolumus igitur illos duos iobagiones, qui iam proxime ad nostram civitatem se recepissent mansuros, removere, sed tamen optamus a vobis, ut in aliis veniendis nobis morém gerere velit eadem ... 1487. szeptember 7. Magyar Országos Levéltár, Dl 81979, Cod. Zichy XIIp. 327. 46 DRH 1301-1457p. 59. 47 Az ordinaria potentia, absoluta potentia értelmezéséről Mátyásnál Id. Bónis: Középkori jogunk pp. 71 — 73.
