Francisci Döry: Decreta Regni Hungariae : Gesetze und Verordnungen Ungarns 1458–1490 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 19. Budapest, 1989)
A dekrétum fogalma és társadalmi szerepe Mátyás korában
beszámol a rendeknek az országgyűlésen a hadviselés tárgyában tett előterjesztéséről — exhibuerunt quosdam articulos —, amelyeket a király kérésükre ratifikált. A jelzett cikkelyeket azonban az április 6-án kiadott koronázási dekrétum nem tartalmazza, amiből önként adódik az a következtetés, hogy az országgyűlésen két dekrétumot alkottak: egy ünnepélyes formájút, amely a nemesség szabadságjogainak megújítását, újabb követeléseit tartalmazta, és amelynek érvényességét a törvényhozók hosszabb időre szánták, és egy másikat, amely az éppen akkori török háború kérdésében intézkedett, és ezek az intézkedések, mint ismeretes (vö. az 1459-i, 1463-i dekrétumokkal), időről időre a szükségleteknek megfelelően változtak. Hogy ez utóbbi valóban teljes értékű dekrétumszámba ment, az bizonyítja, hogy a gyakorlatban így is hivatkoztak rá. Várdai István kalocsai érsek pl. 1465. szeptember 2-án arról értesíti öccsét, hogy a király akarata értelmében quilibet nobilis de bonis suis iuxta decretum Albense gentes ad exercitum mittat. Mátyás a székesfehérvári keresztes konvent panaszát orvosolandó, 1486. január 30-án kiállított oklevelében decreta regum et regni generalia et specialia-ról tesz említést, 35 amiből arra gondolhatnánk, hogy bizonyos szempontok, így elsősorban a tartalom alapján különbséget tehettek a dekrétumok között, és 1464-ben is erről lehetett szó. Feltevésünket azonban a dekrétumot, illetve a dekrétumokat idéző, azokra hivatkozó forrásanyag nem erősíti meg. Az 1464-i, ünnepélyes formában kiállított dekrétumot ugyan decretum generáléként idézik a források, de ugyancsak ezt a megjelölést használja Mátyás az országgyűlés azon végzéseinek vonatkozásában is, amelyek a török háborúval foglalkoznak. 36 Ugyanezt tapasztalhatjuk egy másik, az 1464. évihez nagyon hasonló esetben is. Az 1481-i dekrétum bevezetője szerint a király és a rendek részben az egyháziak és világiak „helyzetének" megreformálásáról, részben pedig az ország védelméről tanácskoztak, de a július 15-én kiadott dekrétumba csak azokat a rendelkezéseket foglalták bele, amelyeket perpetuo duraturas szántak, azaz az egyháziak és világiak helyzetét taglaló cikkelyeket. Mátyás a dekrétum kiadása előtt két nappal a határmenti városokhoz intézett mandátumában arról adott hírt, hogy az ország védelmének előmozdítására az országgyűlésen többek között elrendelték a lókivitel megszüntetését. A királynak ez a végrehajtási utasítása érdekes módon egyben statútum et regni nostri generale decretum. A király maga nevezi így az utasítást, amelyet a korábbi gyakorlattal ellentétben a város megtarthatott, nem kellett felmutatójának visszaadnia, és amelyet, hogy tartalma minél előbb ismertté váljon, a városnakperfora et alia loca publica ubiqueproclamare et 35 Magyar Országos Levéltár, Dl 25263. 36 ... pretextu contributionis pecuniarie generali edicto ac decreto regni nostri pro exercitu contra Turcos deducendo imperate ... — írja Mátyás 1465. január 16-án III. Frigyesnek. MKL Ip. 66.
