Borsa Iván: A Balassa család levéltára 1193-1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 18. Budapest, 1990)

ELÖSZÖ A Magyar Országos Levéltár kiadványainak II. (Forráskiadványok) sorozatában ez a második olyan kötet, amely egy, a Levéltárban őrzött családi levéltár Mohács előtti teljes iratanyagát teszi közzé kivonatokban. (Az első, a sorozat 14. kötete, a Szent-Ivány család levéltára 1230—1525 című kötet volt.) A mintegy négy évtizeddel ezelőtt készített kivonatok történetéről, kiegészítésükről, korszerűsítésükről részleteket az említett első kötet előszavában olvashat az érdeklődő Ugyanott olvashatók a kivonatok készítésénél és közlésénél érvényesülő szabályok is. A Szent-Ivány család levéltárának okleveleihez írt bevezetés kiegészítéseképpen meg kell jegyezni, hogy a nyomtatásban már megjelent határleírások közlését nem tekintettük feladatnak. Ezzel szemben különleges esetekben (pl. végrendelet, részletesen leírt vagyonfelosztás) a teljes szöveg közlését részesítettük előnyben a magyar nyelvű kivonattal szemben, mert a sajátos szöveg alig vagy egyáltalában nem tette lehetővé a kivonatolást, inkább fordítást igényelt volna. A Balassa család ősi fészke a Nógrád megyei Gyarmat volt, amely ma is viseli a család nevét megkülönböztetésül az ország más Gyarmat nevű helységeitől. A kezdetben csak Nógrád és Hont, s néhány más északi megyében birtokos család felemelkedése a XV. század második felében kezdődött, ami természetszerűen együtt járt új birtokok szerzésével akár érdemek, akár házassági politika révén. A birtokokkal együtt járó iratok és oklevelek korszakunk vége felé már nemcsak az ország északi részére, hanem a Tiszántúlra, a Dunántúlra és Szlavóniára is tartalmaznak adatokat, így az akkori ország számos megyéjének történetére is található adat a kötetben. Ezenkívül több olyan értékes irat is maradt fenn ebben a levéltárban, amelynek ittlétét eddigi ismereteinkkel nem tudjuk megmagyarázni (pl. a debreceni szürkeposztósok privilégiuma, a Zápolyaiak első nagyobb birtokszerzései). A család levéltárát 1894-ben adta át állandó megőrzésre a Magyar Nemzeti Múzeumnak, amelynek levéltári osztályát az 1934. évi VIII. törvénycikk egyesítette az Országos Levéltárral. A családi levéltár újkori részét