Borsa Iván: A Balassa család levéltára 1193-1526 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 18. Budapest, 1990)

Waslyk vocatam; deinde ad quoddam pratum, a prato ad rivulum WasLykpathakya, a rivulo ad lignum pomi, subtus cuius una meta terrea existit; inde divertendo versus acquilonarem venissent ad unam arborem glandinosam, sub qua una meta existit; deinde ad viam Kapornak, ubi unum lignum ilicis existit, sub quo una meta terrea habetur; inde descendendo iterum ad rivulum Kyrkapathakya, quo transfretato et versus acquilonarem plagam eundo venissent ad vallem Megyevelgye; inde ascendendo ad KanyoGyakra; inde ad viam Kanyowtha; inde ad lignum glandinosum; inde descendendo venissent ad pratum Chyppan vocatum; inde ad plagam septemtrionalem venissent ad rivulum Hodospathakya, ad cuius rippam unum lignum glandinosum existit, quem etiam rivulum usque ad pratum quoddam pro meta deputassent; inde continuata plaga septemtrionali venissent ad vallem Bakoswelgye; inde ad lignum ilicis, inde ad acquilonem venissent ad viam Hatharos, que etiam vádit ad Farkaslyka; inde versus septemtrionalem eundo venissent ad vallem Rakothya Bokor welgye; abhinc servata ipsa plaga septemtrionali venissent ad unam metam terream; inde divertendo versus orientalem et eundo per unam viam per bonum spatium venissent ad lignum glandinosum, subtus cuius una meta existit, inde versus meridiem eundo venissent ad viam Wrazlowtha vocatam, exhinc divertendo ad orientalem plagam venissent ad vallem Gerencher welgye vocatam, ubi unum lignum glandinosum et bifurcatum existit; exhinc extra silvam Michaelis Kwn eundo venissent ad lignum glandinosum, ubi meta terrea existit; inde ad silvam Petri Parlag ad plagam meridionalem eundo venissent ad viam Kerezthwth vocatam, ubi a parte acquilonari eiusdem vie existit unum lignum glandinosum; deinde tendendo versus orientalem plagam venissent ad viam Kermend; exhinc eundo penes predictam terram Georgii Thathar venissent ad prímám metam terream, quam ab initio erexissent et ibidem determinassent, és azt Miklós (vajdának) átadta. — Johanne de Gwth preceptore, Mathia lectore, Benedicto cantore, Clemente custode. Hártyán, függőpecsétje hiányzik. DL 65920. (Fasc. sub C n. 29.) 363. 1464. március 29. (4. Kai. Apr. ipso die coronationis!).

1 I. Mátyás király Zapolya-i Imre Bozna-i kormányzó, dalmát-, horvátés szlavón bán részére tartalmilag átírja és könyv alakban új, függő, kettős pecsétjével megerősíti az alábbi nyolc oklevelet. I. Mátyás királynak koronázása előtt használt titkos pecsétjével megerősített, 1459. június 4-én (lásd a 344. sz.), 1461. május 6-án (lásd a 353. sz.), 1462. december 12-én (lásd a 358. sz.) és 1460. október 7-én (lásd a 340. sz.) kelt okleveleit, valamint a budai káptalan négy, keltezés nélküli oklevelét a zálogban lekötött birtokok iktatásáról. (A birtoknevekben jelentkező eltérő írásmód: Thokay, Kerezthwer, Kysfalwth, Zeey, Uamoswifalw, Paczen, Feywel, Zenthmiklos, Arokthw — Thallia, Kerezthwr, [Vámosújfalu hiányzik,] Ladann, Ewzed, Cherge, Karatha, Paczin, Zeew, [Bwd hiányzik,] Zambor — Nemphty — Wzdny, Raap, Yazaso, Turcha, Malogyo, Tharian, Karanchalya és Mykofaldwa.) — Kelt István kalocsai és bácsi érsek főkancellár keze által.