Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei II. kötet. 1485–1556 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
Tájékoztatásul
TÁJÉKOZTATÁSUL E kiadvány közli, időrendbe szedve, a kolozsmonostori apátság szekularizálását (1556) megelőző időből jelenleg ismeretes hiteleshelyi jegyzőkönyvek összes bejegyzésének kivonatát, továbbá az ezekkel kapcsolatosan külön lapokra írt fogalmazványok és szignatúrák közül azoknak a regesztáit, amelyek teljességre törekvő kutatás nélkül is fellelhetők voltak a konvent levéltárában. A kivonatok ugyan általában magyar nyelvűek, de a kutatás szempontjából fontosabb kifejezések és részletek eredeti latin szövegét is tartalmazzák zárójelben, vagy nagyobb terjedelem (pl. határjárás) esetén a regesztához csatlakozó külön bekezdésben, hogy az általában értelem szerinti fordítást bárki ellenőrizhesse és tovább pontosíthassa. Szintén a regeszta után következnek, de csak latinul, a bejegyzésekkel kapcsolatos hiteleshelyi jegyzetek a levélváltság kifizetéséről, a szöveg összeolvasásáról, a tisztázat kézbe adásáról stb. A latinul is közölt szövegrészekben található nyilvánvaló nyelvi hibákat, elírásokat a regeszták minden megjegyzés nélkül javítják, illetve zárójelbe tett felkiáltójellel hívják fel rájuk a figyelmet. A regesztatest után petit betűkkel következő jegyzetekben a levéltári jelzeten, az esetleges közlés és korábbi regeszta idézésén, a legszükségesebb magyarázatokon kívül, az átírásokra, tisztázatokra, az üggyel kapcsolatos egyéb forrásokra csak a jelenleg adott lehetőségek határain belül történik utalás, mert a kivonatok készítője a jegyzőkönyvek bejegyzéseinek feltárását tekintette feladatának. Az átírásokkal kapcsolatban megjegyzendő, hogy a regesztázó átíró oklevélnek a szöveget fenn-, tartó (esetleg több egymást átíró korábbi transsumptumot is magába foglaló), azaz időrendben a legutolsó iratot tekinti, ennek keltét tünteti fel, de kibocsátóját nem nevezi meg, mert ez — néhány kivételtől eltekintve — ugyancsak a kolozsmonostori konvent. Az általánosnak mondható eddigi gyakorlattól abban is eltér, hogy különbséget tesz a konvent levéltárában vagy magánosoknál őrzött korábbi jogiratot hatósági megkeresésre új oklevélbe foglaló valódi átirat (transsumptum) és a mandátumnak a jelentésbe való belefoglalása között. Ilyen értelemben beszél az átiraton kivül belefoglalásról is. Az átírásokkal összefüggésben itt arra is fel kell hívni a figyelmet, hogy a jegyzőkönyvek több esetben csak az átíró oklevél szövegét tartalmazzák, de az átírtét vagy belefoglaltét nem. Ezek adatai (kibocsátó, keltezés) tehát nem a regesztázó, hanem az eredeti fogalmazójának mulasztása következtében hiányoznak az illető kivonatokból. A kivonatok a jogcselekmények mozzanatain kívül a latin szövegben előforduló összes személy- és helynevet tartalmazzák. Ha a bejegyzés tájékoztat erről, a személynevek után az illető társadalmi helyzetét, rokonsági fokát jelölő latin kifejezés is szerepel zárójelben és rövidített alakban, a helységnevek után pedig a bejegyzésben feltüntetett megye. A társadalmi helyzetet jelölő latin kifejezések közül azonban a nemes (nobilis) rövidített alakját (n) a regeszták csak akkor tüntetik fel, ha ezt valami különös szempont indokolja. A szokatlan vagy hibás névalakokra szögletes zárójel közé tett felkiáltójel, a bizonytalan olvasatokra pedig kérdőjel figyelmeztet. A helyes névalak a mutatóban található. Minthogy a jegyzőkönyvekbe foglalt oklevelek szinte kivétel nélkül mind a konvent kiadványai, Kolozsmonostor kiadóként csak akkor szerepel a regesztákban, ha nevét az eredeti bejegyzés is megemlíti. A datálatlan bejegyzések kikövetkeztetett keltezési elemeit szintén szögletes zárójelben kapja az olvasó, és a bizonytalan kronológiai elemre hasonlóképpen kérdőjel figyelmeztet.
