Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei II. kötet. 1485–1556 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)

OKLEVÉLKIVONATOK (2508—5444. sz.)

Kyskapws-i Ghyerewfy Imréné: Orsolya Desewfalva és Kekenpathak (Kolos vm) birtokbeli részeit régi jó magyar ezüstpénzben (antiquarum monetarum bonarum Hungaricalium et argentearum) számított 110 Ft-ért örök áron eladja Som-i Gáspárnak (m) és feleségének: Peren-i Margitnak (g), valamint leánykájuknak: Annának. DL 36402. p. 280—281, nr. 1. — 1555. jún. 26-i ái.: DL 36642. 4110. 1525. július 1. (IV. d. f. IV., vig. Petri et Pauli) A Kolosmonosthra-i konvent Zapolya-i János (sp et m) szepesi (Scepusiensis) örökös ispánnak, erdélyi vajdának és székely ispánnak jelenti, hogy Zwthor-i Chyroky [!] Ferenc június 28-án (f. IV, vig. Petri et Pauli) tizedmagával, azaz Zwthor-i Chyroky György, Albert és Antal, Korpad-i Jakabfy Zsigmond és Miklós, Kyde-i Gaspar Márton, Naghdoba-i Dobay Mihály, Soma-i Somay Pál és Lőrinc társaságában letette az előírt esküt arról, hogy Zwthor-i Ghyerewfy Imre új kerítés emelésével Zwthor-on elfoglalta kaszálója egy részét (per preparationem sepium denuo erectorum ab eodem actore occupatum haberetur et quod ortus ille preparatus ultra locum pristinum erectus de permissione et mandato eiusdem Emerici ... dilatatus et erectus sicque a se occupatus fuisset), és az előírt tíz napon belül pecsétfő alatt (capite sigilli) visszaküldi az ítéletlevelét. DL 36819. Fogalmazvány. Vö. 4105. sz. 4111. 1525. július 6. (f. V. p. Visit. Marié) Kalmár (Mercator) Péter (a) Zeek-i polgár mezővárosa nevében tiltakozik amiatt, hogy néhai Ghywla-i István deák (e), a Des-i kamara ispánja (comes camere), a Zeek határán fekvő Kodorytho nevű halastavat Zylwas-i Kodory Jakabtól és néhai Kodory Lászlótól, valamint rokonaiktól az ő tudtuk nélkül megvásárolta és végrendeletileg az ágostonos barátok Dees-i konventjére (fratribus ordinis sancti Augustini in conventu eorum Deesiensi commorantibus) hagyta, mert az a közelebbi szomszédság jogán őket illeti, és csak azért nem tiltakoztak az iktatáskor, mert nem hívták oda őket (iidemque protestantes tamquam vicini propinquiores nec ad introductionem, nec ad statutionem piscine predicte convocati fuissent). Mindezek alapján a tó vásárlása és elajándékozása érvénytelennek tekintendő, és nélküle a várostól a királynak járó szolgáltatások is hátramaradást szenvednének. Tehát tiltják a királyt, hogy beleegyezésével megerősítse a fenti ajándékozást vagy a tavat másoknak idegenítse el. DL 36402. p. 274—275, nr. 1. Vö. 3304. sz.