Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)

A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG

szerzetestársai, sőt az egész bencés rend nevében vezetőjük ártalmasnak ítélt intézkedései ellen.

73 Az előbbieknél kisebb volt a konventbeli súlya a templomi éneklést vezető kántornak, noha ez a cím is biztosított némi tekintélyt. A bencés rend ugyanis nagy gondot fordított a szertartások pompájára, ezen belül pedig a zenére és az éneklésre. A gregorián zenekultúra kifejlesztése is ennek a szerzetesrendnek köszönhető. A kolozsmonostori szerzetesek névsorában felbukkanó kántorok e zenekultúra meglétéről tanúskodnak, éppen úgy, mint a monostor templomának felszerelése orgonával. Ez utóbbira talán Pécsváradi Péter apátsága idején (1463—1481) vagy a mecénáskodó Polnarok gubernátorsága alatt (1490—1501) kerülhetett sor. 1516-ban ugyanis említik Bálint pap orgonistát, akinek itteni jelenléte 1524-ig valószínűsíthető.

76 A kolozsmonostori zenekultúra fejlettségét bizonyítja, hogy az orgonistával egyidejűleg külön kántora is volt az apátságnak. Az éneklőszerzetesség ugyan szerényebb tisztség volt, de mégis elindítója lehetett a kiemelkedésnek. Például az 1514—1517 között kántorságot viselt Abrudbányai Mátyás barát 1522-től fogva éveken át perjelje volt a konventnek. A konvent fentebb közölt névsorában szereplő, fogadalmat tett áldozópap szerzeteseken (presbiter, sacerdos) kívül a monostor lakói között voltak a nagyobb egyházi rendek alsó fokozatát képviselő alszerpapok és szerpapok (subdiaconi, diaconi), akik a miséken közreműködhettek, továbbá kisebb egyházi rendekkel felruházott oltárszolgák (acolyti), akiknek a feladata a templom és az oltár kivilágításáról, a miséhez szükséges borról, vízről, füstölőszerekről való közvetlen gondoskodásból állott. Az 1554-ben említett sacellanusokban talán az apátsági templom kápolnáinak oltármestereit láthatjuk. A konvent munkájában a barátok asztaltársainak (familiáris commensalis) nevezett személyek is részt vettek. Például 1499-ben említik Antal és Sebestyén deákot ilyen minőségben.

77 Ezek a személyek legfeljebb a kisebb egyházi rendeket vehették fel, és még nem döntöttek véglegesen arról, hogy klerikusként vagy laikusként élik le életüket. A fentebbi Sebestyén deák is végül a hiteleshely jegyzője lett, családot alapított, birtokokat vásárolt magának. Tehát nem lett a szerzetesi konvent tagja. Különösebb figyelemre érdemesek a névsorban karpap (clericus chori) vagy monostori pap (clericus monasterii) néven emlegetett személyek. A nevük mellé kitett magister cím is sejteti, hogy ők nem tekinthetők egyszerű barátoknak, hanem olyan tanult, tekintélyesebb papi személyek lehettek, akik valami okból kolostorba vonultak ugyan, de egyelőre nem öltöztek be a bencés rendbe, és nem tettek szerzetesi fogadalmat.

78 Például ilyen lehetett az a Jakab magister, akit 1341-ben prépostként, két esztendővel későbben pedig karpapként emlegettek.

79 75 DL 28847. — Ub VI. 86. 16 DL 27121. 77 DL 27092. 78 MÁLYUSZ: Egyházi társadalom 251—252. — MEZEY LÁSZLÓ: Deákság és Európa. Budapest, 1979. 163, 175—183. 79 DL 28901. — AOkm VI. 319.