Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
éneklőszerzetes (cantor) fordul elő. A perjel 25 évnél idősebb, társai közül mind tudásával, mind beszédével, viselkedésével és tetteivel kiemelkedő szerzetes kellett legyen. 69 Ő gyakorolta ugyanis a közvetlen irányítást, felügyeletet, fegyelmezést a konventben akkor is, ha volt törvényes apát. Hiszen az apátok gyakran voltak távol, de egyébként is többnyire rangjukon alulinak tekintették a barátok apró-cseprő, mindennapi dolgaival való vesződést. A perjel különösen azokban az időszakokban játszott fontos szerepet, amikor gubernátor vagy jószágigazgató állott az apátság élén. A bencés közösség valóságos feje a perjel volt még akkor is, ha a más szerzetesrendhez tartozó vagy világi pap vezető történetesen Kolozsmonostoron tartózkodott. A konvent rangban második tisztségviselőjének, az őrszerzetesnek a feladata volt az egyházi felszerelések, kegyszerek, könyvek, birtoklevelek őrzése, kezelése, valamint a szertartások és a hiteleshelyi tevékenység ellenőrzése, felügyelet a jegyző és a kancellária egyéb alkalmazottai felett. Ő gondoskodott arról, hogy az apátsági templomot, a monostori épületeket, továbbá a birtokaikon emelt egyházakat rendben tartsák, papi öltözetek, oltárterítők, kéztörlők legyenek kellő mennyiségben és minél díszesebb kivitelben. Végül ő látta el, Albeni Henrik apát külön alapítványának jövedelméből, az örökmécseseket olajjal, a füstölőket tömjénnel. 70 A perjellel együtt a custos is gyakran képviselte az apátot és a konventet a hatóságok előtt, eljárt anyagi és birtokügyekben. Több alkalommal mindkét tisztséget egyazon személy viselte, ezek pedig a szokottnál is nagyobb befolyást biztosítottak számára. A custos konventbelí tekintélyes helyzete azon is lemérhető, hogy — amint fentebb láttuk — egykori apát sem tartotta magához méltatlannak ezt a megbízatást. Elsősorban a prior és a custos tisztségre eljutott szerzetesnek lehetett reménye arra, hogy társai apátnak választják, vagy kegyura a konvent élére állítja. így lett a Kolozsmonostoron 1405—1418 között több ízben is custosságot viselt András fráter 1422 körül királyi kinevezéssel Zala vár apátja. 71 Pécsváradi Péter őrszerzetest viszont 1463-ban társai javasolták kinevezésre Mátyás királynak. 72 Nagy Benedek custos pedig egyenesen tiltotta János királyt a bakonybéli apátság eladományozásától, arra hivatkozva, hogy azt a megelőző apátúr neki engedte át. 73 Az őr szerzetes helyzete és munkaköre még arra is lehetőséget nyújtott, hogy kivételes esetekben szembeszegüljön apátura akaratával. Például az imént említett András custos, talán környékbeli nemesi rokonságára is támaszkodva, 1413-ban nem félt összetűzni a nagy hatalmú Albeni Henrik apáttal. 74 1460-ban pedig, amikor a konvent összekülönbözött Gorzeres Bertalan gubernátorral, ismét a custos, a később apáttá lett Pécsváradi Péter tiltakozott 69 PannRendt II. 33—34, 240—242. 70 PannRendt II. 240—241; XII/B. 79. — KmLt 103. sz. (DF 274233.) — DL 28166. 71 PannRendt XII/B. 94—95. — MKvSz 1889. 91. — LUKCSICS II. 12. sz. 72 KmLt 206. sz. (DF 275440.) 73 KmJkv 4682. sz. 74 DL 28147, 28153, 28166.
