Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
jártasságáért Anna királyné mellé került titkárnak és tolmácsnak. Új beosztásában pedig már a kolozsmonostori kommendánál nagyobb jövedelmet és címet is remélhetett magának. A királyné kegye 1504-ben el is hozta számára a nyitrai püspökséget, de mielőtt új javadalmát elfoglalhatta volna, ez év októberében váratlanul elhunyt. Minthogy Polnar Márk a következő esztendőben távozott az élők sorából, Polnar Mihály legkisebb fiát, Antal segesvári bírót pedig 1514-ben a felkelt városi szegénység megölte, összeomlott ez az annyi diplomáciával és értelemmel kiépített érdekszövetség, amely két gubernátort is adott Kolozsmonostornak. 290 Minthogy a másik lehetséges jogigény Pongrácz Mátyás fiú örökös nélküli halála (1500) folytán már .korábban elenyészett, 1501 után új érdekek szabhatták meg Kolozsmonostor további sorsát. Az előbb tárgyalt időszakban a gyakran távol lévő kommendátorok mellett megnőtt a nótáriusok jelentősége. Sűrűbben szólnak róluk a források, mint eddig. Nem puszta nevek többé, hanem felsejlik emberi alakjuk és egyéni életsorsuk is. Vitenyédi után, 1485. július 21-én egy másik Pál magister került a hiteleshely nótáriusi hivatalába, talán éppen Dengelegi Pongrácz Mátyás familiárisaként. 291 Őt minden valószínűséggel Barcsai (másként Dévai) Pállal, a későbbi vajdai titkárral és ítélőmesterrel azonosíthatjuk. 292 Az ekkor még pályája elején álló, Hunyad vármegyei kisnemes ivadék szakismereteit már igen korán a vagyonszerzésre fordította. 1492-ben Ambrus deák volt kolozsvári bíróval vérrokonnak fogadtatta magát, hogy a gyermektelen öregembertől védelem és gondozás fejében megörökölhesse annak vagyonát. 293 1493-ban Korpádon tett szert három pusztatelekre, rétre, halastóra, egy másik ügyfelétől pedig igyekezett behajtani a magának kialkudott ökröt és egy forintot. 294 Barcsai kolozsmonostori jegyzőségéről ugyan csak 1495 végéig szólnak az adatok, de írása még a következő nyárig kimutatható a jegyzőkönyvekben. 295 Innen Budára került, az országbíró kancelláriájába. Az udvarból hozta őt vissza Erdélybe 1507ben Werbőczy István, hogy az országbírói tisztséget is viselő Szentgyörgyi Péter erdélyi vajda oklevelezését vezesse avatott kézzel. E vajda távozásával Barcsai 1510-ben újból Budára került, majd hat esztendő múltával megint Erdélybejött, és Szapolyai János ítélőmestereként a vajdai kormányzat legfőbb szakembere lett. Előbb Torda, majd Hunyad vármegye ispánsága és kiterjedt jószágok jelzik, hogy a konvent egykori nótáriusa élete végére, értelmiségi munkája révén, tekintélyes nagybirtokos és a politikai élet fontos személyisége lett. 1532 tavaszán halt meg váratlanul. Barcsai távozása után helyére Szucsáki János került. 1497 végén említik először hiteleshelyi nótáriusként. 296 Elődjétől eltérően, Szucsáki a vajdai 290 SCHULLER: i. m. 370—371, 385—388. — MonRustReb 506. — FABRITIUS 145—146. 291 KmJkv 2544. sz. 292 Pályarajza: JAKÓ: írás, könyv, értelmiség 53—56. 293 KmJkv 2830. sz. 294 KmJkv 2899. sz. — DL 27075. 295 KmJkv 2974. sz. 296 BánfOkl II. 347.
