Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)

A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG

Péter apát örökét Polnar Mihály másik fia, Gábor nyerte el. Polnar Gábort 1495. augusztus 12-én említik először az apátság kommendátoraként. 283 Őt is nagybátyja szerezhette be mind a domonkos rendbe, mind pedig a királyi udvarba. Noha külföldi tanulmányai adatokkal nem bizonyíthatók, művelt klerikus lehetett ő is, mert titkári beosztásban, a király bizalmi embereként szolgált a budai udvarban. II. Ulászló király gyakran küldte őt Erdélybe, hogy fontos közügyekben kedvező állásfoglalásra bírja a szászokat. 284 Politikai, diplomáciai szolgálatait az uralkodó 1493-ban a boszniai püspökséggel jutal­mazta, melyhez a következő esztendőben nyerte el a pápai jóváhagyást. 285 Bár Polnar Gábor számára az 1495-ben elnyert apátság elsősorban jövedelemforrás volt, amely a török terjeszkedése miatt jórészt puszta címmé zsugorodó boszniai püspökség helyett lehetővé tehette közéleti szereplését, Kolozsmonostor új ura gondját viselte a reá bízott intézménynek. 286 Vagyonát azonban főként az őt kitaníttató domonkos rend javára fordította. Boltoztatta az apátság és a domon­kosok kolozsvári templomát, magasította a segesvári domonkos templom falait és újraboltoztatta. Ugyanitt orgonát állíttatott, üvegablakokat készíttetett és Mindenszentek tiszteletére oltárt alapított. 1501-ben kelt végrendeletében 400 Ft-ot, több miseruhát, ezüst kegytárgyakat hagyott a temetkezési helyéül választott segesvári domonkos templomra, a kolozsmonostori építkezésekre pedig 200 Ft-ot. 287 Polnar Gábornak élete végén sikerült felcserélnie a boszniai püspökséget a jóval nagyobb jövedelmet hajtó szerémivel, de mire a pápai megerősítés 1502 elején Erdélybe elérkezett, ő már nem volt az élők sorában. 1501 szeptemberének első napjaiban fejezte be életét. 288 Halálos ágyánál öccse, János váradi kanonok állott. Neki is megvolt az esélye, hogy bátyja földi javaival együtt megörökölheti a már-már családi birtoknak tekintett kolozsmonostori javadalmat. Az ő tanulását szintén nagybátyjuk irá­nyíthatta, később pedig ugyanő és idősebb testvérei egyengethették a pályáját, így juthatott el 1489-ben a párizsi egyetemre. Hazatérése után — bizonyára II. Ulászló király támogatásával — elnyerte a boroszlói Szt. Kereszt-egyház éneklő­kanonoki javadalmát. Ennek jövedelméből 1495-ben Bolognában folytathatta tanulmányait és ott jogi képzettséget szerzett. Sokoldalú műveltségét ekkor váradi kanonoksággal jutalmazták. 289 Természetesnek látszott volna tehát, hogy bátyja elhunyta után ő is megkapja Kolozsmonostort. Erre bizonyára csak azért nem került sor, mert kevéssel ezután, 1502-ben, idegen nyelvekben való 283 VerArch 12/1875. 357. 284 DULDNER, JOHANN: Gábriel Polnar, Bischof von Bosnien. = VerArch 24/1892. 347—361. 285 HARSÁNYI: i. m. 324. — DULDNER: i. m. 352. — FABRITIUS 113. 286 KmJkv 2997. sz. — Apátsága jobbágyai számára mentességet szerzett a királytól a pecunia udvornicalis nevezetű adó alól: DL 32511. 287 FABRITIUS, KARL: Zwei Funde in der ehemaligen Dominikanerkirche. = VerArch 5/1862. 11—12.— KmJkv 3213. sz. 288 KmJkv 3213. sz. 289 TONK: Közjegyzőség 265. — VERESS: i. m. 60. — BUNYITAY VINCE: A váradi püspökség története. II. Nagyvárad 1883. 164—165. — FABRITIUS 134, 136—137.

Next

/
Oldalképek
Tartalom