Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)

OKLEVÉLKIVONATOK

Solyomkew-i Menyhért fia: néhai János fiai: Mátyás, Gergely és Antal Kowachy-i (Doboka vm) birtokrészüket, melyet már apjuk elzálogosított Forgolan-i Istvánnak, 16 arany Ft-ban 18 esztendőre lekötik ugyanennek. Ha e birtok használatát nem biztosíthatnák, Wyfalw vagy Kewblews nevű falujukban hasonló értékű jószággal tartoznak kártalanítani. — Solvit. DL 36407. p. 70, nr.5. Vö. 1213. sz. 1213. [1455.] július 7. (in Wylibaldi) Solyomkew-i Menyhar János özvegyének: Annának familiárisa: Balázs — Menyhar János fia: Antal nevében is — tiltja Menyhar János fiait: Mátyást és Gergelyt attól, hogy Kowachy, Wyfalw és Kewbles (Doboka vm) birtokban levő részeiket elidegenítsék Forgolan-i Miklós fia: Istvánnak. — Solvit den. XXV. DL 36407. p. 71, nr. 1. Vö. 1212. sz. 1214. [1455.] július 24. (in vig. Jacobi) Lossoncz-i István (m) és fia: János (e) ügyvédül vallja saját káplánjait: Andrást, Mihályt és Istvánt, a Nagfalw-i plébánost: Mátét, káplánjaival: Andrással és Péterrel együtt, továbbá Péter Kalazthelek-i, Kelemen Kemer-i, Imre Sampsond-i és István Thasnad-i plébánost, Bylgezd-i Gergely deákot, Bylgezd-i Weres Pétert, Ip-i Lászlót, Horwath-i Peres Tamást és Dobay Györgyöt, Rathon-i Lőrincet, Mihályt és Albertet. DL 36407. p. 71, nr. 2. 1215. [1455.] július 30. (in Abdon et Senen) Zompol (dictus) Miklós Coloswar-i polgár tiltakozik amiatt, hogy Pogan Miklós Thorda-i polgár egy neki ajándékozott, 25 Ft érő övért, melynek ügyét egyházi bíróságon már letárgyalták, Thorda mezővárosába perbe idézte őt, ahol Yo (dictus) Gergely bíró — noha ő e bíróság illetékességét nem ismerte el — Pogan Miklós egymagában letett esküje alapján úgy ítélt, hogy az övet csak egy időre adták neki viselés végett, és ezért Zompol részét Thorda-n a Szűz Máriakolostoron felül a Rákos vizén épült malomban (portionem eiusdem Nicolai Zompol molendinariam in molendino super fluvio Rákos in iamdicto oppido supra claustrum beaté Marié virginis existenti habitam) — a város szokása sze-