Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)

OKLEVÉLKIVONATOK

Gewrfallwa-i János tiltakozik amiatt, hogy Zenthywan-i Péter és Badok-i János feleségeik ügyvédjeként — [Lona-i?] György távollétében — a konventben letétbe helyezett okleveleik miatti perüket (in causa ex parte litterarum et litteralium instrumentorum per ipsos in nostro conservatorio repositarum) október 6ra (ad oct. Mich.) Budára fellebbezték eldöntés végett, noha július 1-én (in oct. Joh.) az erdélyrészi nemesek előtt úgy egyeztek meg, hogy okleveleiket nyolc választott ember útján átnézetik és mindkét félnek kiadják az őt illető darabokat. — Non solvit. DL 36406. p. 6, nr. 1. Vö. 1021., 1052., 1267. sz. 1055. [1452?] július 23. (dom. a. Jacobi) Herepe-i Márk (e) volt erdélyi alvajda özvegye: Gerew fia: néhai László leánya: Potencia ügyvédjéül vallja Swk-i Benedeket, Imre Thorda-i főesperest, Gewch-i Mihályt, Mykola fia: Jánost, Zamusfalwa-i Gerew fia: Györgyöt, Lászlót és Antalt, Kecheth-i Pált, Soma-i Gergelyt és Mihályt, Zentheged-i Zekel Istvánt. DL 36406. p. 6, nr. 2. A keltezés alapja, hogy az alvajda 1450. nov. 10-én végrendelkezett (DL 28986), még két nappal későbben is élt (DL 28393), és a következő esztendő január 29-én a feleségét már özvegyként említik (926. sz.), a bejegyzés írása viszont egyezik a szomszédosakéval. 1056. [1452?] július 26. (in Anne) Hwnyad-i János (sp et m) — fiai: László és Mátyás nevében is — BolgarChergewd és Román-Diomál (D. Wolahalem) nevű egészbirtokát, továbbá Thynod prédiumot (Fehér vm), az ottani nagy rét kivételével, melynek kétharmadát korábban Dyod várához csatolta, az erdélyi káptalannak adja, azzal a kötelezettséggel, hogy elhunyt testvére (fr.c): Hwnyad-i János (e) lelkiüdvéért mindennap misét mondjanak három pappal a Szt. Mihály-székesegyházban; mégpedig vasárnap Szűz Mária mennybemeneteléről, hétfőn a halottakért, kedden a szent angyalokról, szerdán a halottakért, csütörtökön a Dum sanctificatus fuero kezdetű [?] misét, pénteken a Szentháromságról, szombaton pedig a Boldogságos Szűzről. DL 36406. p. 7, nr. 3. A bejegyzést azért kelteztük erre az évre, mert Hunyadi, a királyi hozzájárulás elnyerése után, 1453. júl. 26-án szintén a konventben tett újabb bevallásában utal az adománnyal kapcsolatosan egy korábbi oklevélben felsorolt kikötéseire, melyeket ez a szöveg tartalmaz. Az^újabb adománylevél hártyára írt másodpéldányát a km-i konventnek a Batthyaneumban őrzött lt-a tartotta fenn. Vö. KmLt 184. sz. (DF 275285.) Lásd még: SZEREDAI: Notitia 87—90. — TEMESVÁRY JÁNOS: Erdély középkori püspökei. Kolozsvár 1922. 349. — Ub V. 94. — ErdKLt 701. sz. (DF 277486.) — DL 26393.