Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
Ottó apát megkísérelte visszaperelni az idegenektől monostora Székely- és Szászföldön fekvő, távolabbi jószágait: Holdvilágot, Szőlőst, Dánost, Pródot, Eresztevényt, Dátost, Lekencét, Teremit, de sikertelenül. 102 Az egykor Tamás vajda által elfoglalt Dátost és Lekencét azoknak ítélték oda, akik újabb királyi adomány alapján bírták, és a többi felsorolt jószág sem szerepelt később az apátság tulajdonaként. 103 Apátit ugyan Ottó visszaperelte, de azután, a békesség kedvéért, bérbe adta a perveszteseknek, akik ebből később megint jogcímet formáltak maguknak a jószághoz. 104 Nem bizonyultak kevésbé makacs ellenfeleknek a Tiburctelkét bitorló kisnemesek sem. 105 A legkényelmetlenebbek azonban az apátok számára az erdélyi püspökkel és Tiburctelke bitorlóival támadt ellentétek lehettek, minthogy ezek központi birtoktestük épségét fenyegették. Hiába hivatkozott Ottó 1364-ben arra, hogy apátságának régi birtoklevelei mind elpusztultak, amikor Berzethe János bitorolta a monostort. 106 Az oklevelek ugyanis akkor már nélkülözhetetlenek voltak az eredményes jogvédelemhez. Különösen azóta fenyegetett komoly következményekkel az oklevelek hiánya, amióta I. Lajos király 1366-ban bizottságot küldött Erdélybe az anarchia idején összekuszálódott birtokviszonyok rendezésére, és a vég nélküli határviták lezárása céljából. 107 A király elsősorban azokra az esetekre gondolt, amelyekben a határjeleket „elfogadható okmányokkal" lehetett bizonyítani. 108 Kolozsmonostor számára tehát létkérdéssé vált, hogy a föld alól is szerezzen magának ilyen okleveleket. Főként az erdélyi püspökkel fennálló határvitáiban. I. Lajos király ugyanis 1369-ben ama kegyben részesítette az erdélyi püspököt, hogy határvitáiban csak a szomszédok legyenek kötelesek okleveleiket bemutatni, míg ő jobbágyai vallomásával is bizonyíthasson. 109 Egyébként a király jóindulatára Ottó apát is számíthatott. I. Lajos 1369-ben megerősítette az apátság bíráskodási kiváltságát, 1370-ben pedig érvénytelenítette a korábbi apátok minden olyan intézkedését és adományát, mely a monostor javai prédálásának, elvesztegetésének volt minősíthető. 110 Ilyen körülmények között szánhatta rá magát Ottó apát 1370 táján, más monostorok példájára, hogy a birtokperekhez nélkülözhetetlen, elpusztult vagy soha nem is létezett jogbiztosítékokat fabrikáltat utólag. így került sor annak az oklevélcsokornak a hamisítására, melynek kritikáját egy másik tanulmányban 102 KmLt 38-43. sz. (DF 275171, 275183—275185.) — DL 28927. 103 KmLt 49. sz. (DF 275189.) — TelOkl I. 145—146. — DL 30125. 104 KmLt 38., 58. sz. (DF 275183, 275196.) — Ub II. 535—536. — DL 28741. — CSOMOR 41. 105 KmLt 55—56. sz. (DF 275193—275194.) — Ub II. 335—336. — DL 26757, 26758, 26982, 28094, 28718, 29038. 106 ... universa instrumenta litteralia in facto possessionum ac aliorum iurium ipsius ecclesie confecta alienata et deperdita extitissent ... DL 28741. 107 Ub II. 254, 259, 264. 108 ... maximé tales, que per acceptabilia litterarum instrumenta possunt demonstrarx ... DL 28744. 109 DL 30397. 110 CD IX/4. 159—160. — KmLt 387. sz. (DF 275242.)
