Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
tott hatástalan arra a közösségre, amely birtokolta és azokra, akik vele közelebbi kapcsolatban állottak. A kolozsmonostori szerzetesközösség léte azonban az anyagi művelődés fejlődésében is nyomot hagyott. A kápráztató fényű liturgikus cselekményekhez szükséges iparművészeti remekek, műtárgyak, öltözetek megrendelésével a konvent nagy anyagi áldozatokra hajlandó, komoly éltetője volt a művészeteknek. Elegendő végignézni az 1427. évi leltárban felsorolt, vagyont érő kegyszereket állításunk bizonyítékaként. 101 Még a felsorolás száraz szövegén is átizzik, milyen elragadtatást éreztek a leltározók a többnyire drága anyagokból, arany-, ezüstés selyemhímzésű növény-, virág-, állatmotívumokkal, Szűz Mária és Krisztus, valamint az apostolok képével kivarrt, olykor a népi ízlésnek megfelelően metszett fekete gyöngyökkel „parasztosan" ékesített pompás egyházi ruhák, aranyozott ezüstből vert kelyhek és egyéb kegytárgyak láttán. Mindaz, amit a leltár felsorol, bizonyítja, hogy az apátság jelentős megrendelője és felvevője volt a művészeti termékeknek. Ez a mecénáskodás, az egyházi pompára törekvés a kolozsmonostori bencés közösségre hanyatlása idején is jellemző maradt. 1470ben maga a konvent rendelt új szentségházat Lőrinc mester kolozsvári kőfaragónál, és erre 160 Ft-ot, valamint élelmiszereket adott neki. 102 1492-ben Polnar Péter apát két hold szőlővel, présházzal jutalmazta a Kolozsváron lakó Lukács festőt a monostor és temploma díszítéséért. 103 Polnar Gábor apát pedig tekintélyes összegű készpénzt hagyott végrendeletében az apátsági templom általa kezdeményezett építkezéseire. 104 Még 1545-ben is a török elől ide menekült Móré László őrszerzetes egy szőlő árából két nagy ajtót készíttetett a monostortemplom két kápolnája részére. 105 A vallásos érzést a szertartások fényével élesztő bencés magatartásnak elsősorban Kolozsvár művészeti fejlődése látta hasznát. Amit ez a város kőfaragás, festészet, ötvösművészet területén a középkorban felmutatott, abban a teljesítményben benne van Kolozsmonostor apáturainak és bencéseinek bőkezű pártolása, ízlése és igénye a szépre. Összefoglalóan tehát megállapíthatjuk a konventről, hogy tagjai szellemi tevékenység, tudományos munkálkodás terén nem keltek ugyan versenyre a kolduló szerzetesekkel, külföldön tanult, magas képzettségű személy csupán a más rendekből átjöttek révén akadt körükben, mégis méltóan betöltötték azt a művelődési küldetést, amely az egyházra várt a középkori társadalomban. Az egyházi művelődésnek nem a legkorszerűbb változatát képviselték ugyan, az adott körülmények között azonban így is gazdagíthatták környezetüket. 106 Erre különösen nagy lehetőségeket biztosított számukra a hiteleshelyi munka révén gyakori érintkezésük a világiakkal, azok kérdéseivel. Tudósok, írók, szellemi alkotók nem akadtak a konvent tagjai között, de az írástudás, az írásos gyakor101 KmJkv 24. sz. — Vö. PannRendt XII/B. 80—82. 102 KmJkv 1962. sz. 103 KmJkv 2822. sz. 104 KmJkv 3213. sz. 105 KmJkv 4856. sz. 106 Vö. MÁLYUSZ: Egyházi társadalom 254.
