Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)

A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG

legalább hat szerzetes lett volna egy monostorban, de a magyar rendházak vizitátorai 1508-ban legtöbb helyen csak egy-két barátot találtak az apát mellett.

62 Az ekkor megvizsgáltak közt legnépesebb a kapornaki és a garamszentbenedeki konvent volt, noha az előbbiben kilenc, az utóbbiban pedig hét szerzetes élt.

63 A világiak csupán a hiteleshelyi gyakorlatot folytató konventek elnéptelenedését igyekeztek megakadályozni, mert ez az oklevelek kiállításának akadozását vonta volna maga után, ami viszont anyagi érdekeiket veszélyeztette volna. Ezért írta elő az 1492. évi 44. te, hogy a hiteleshelyként is működő konventek apátjai általában tíz vagy nyolc, de legkevesebb hét arravaló szerzetes papot kötelesek tartani.

64 A kolozsmonostori létszámra vonatkozóan nincs biztos adatunk. Az egyes évekből ismert szerzetesek viszonylag alacsony száma azonban azt mutatja, hogy itt is az általánosnak megfelelően alakult a helyzet; tehát legfeljebb 12 és legkevesebb hét-nyolc között mozoghatott a konvent tagjainak száma. Annak ellenére is, hogy átlagban csak évi négy-öt barát léte bizonyítható. Adatok ugyanis szinte csak a hiteleshelyi feladatokat végző szerzetesekről maradtak. Ilyen ügyekben pedig mindig a konventnek ugyanaz a néhány műveltebb, tekintélyesebb tagja járt el. Ezt egyébként az 1492. évi 43. tc. is így kívánta meg.

65 Végeredményben Kolozsmonostorra is érvényes a bencés monostorokra vonatkozó általános megfigyelés, hogy a középkor végén a szerzetesek létszáma mindenütt alacsonyabb volt, mint amennyinek a jövedelmekhez képest lennie kellett volna.

66 Jóllehet a konvent az apátság vezetőjével szemben egységként jelentkezett, az ő tagjai között sem uralkodott a szabályzatban előírt testvéri egyenlőség. Az előkelőbb származás és a tisztségviselés kiemelt egyeseket a jeltelenül egybeolvadó szerzetesi tömegből, és a valóságban az átlagosnál előnyösebb helyzetet biztosított számukra. Szegénységi fogadalma alapján a szerzetesnek ugyan semmiféle személyi vagyona nem lehetett, mégis — úgy látszik — az egyes rendtagok családjának anyagi lehetőségei vagy kiemelkedő társadalmi helyzete a konventen belül is éreztette hatását, és megkönnyítette a tisztségek elnyerését. Például Kolozsvári László őrszerzetes hazulról olyan tehetős volt, hogy szülővárosában saját pénzén telket vásárolhatott, amelyet halálakor rendházára hagyott.

67 Abban pedig, hogy az előkelő Csulai Móré Lászlót ide menekülése után őrszerzetessé választották, származásán kívül némi szerepe lehetett annak is, hogy előzőleg már Pécsvárad apátja volt.

68 A bencés konventekben szokásos tisztségek közül — a közölt névsor bizonysága szerint — Kolozsmonostoron a perjel (prior), az őrszerzetes (custos) és az 62 Uo. 19. 63 PannRendt III. 618—621. 64 Corpus Juris Hungarici, 1000—1526. 508—509. — PannRendt VIII. 545. 65 Corpus Juris Hungarici, 1000—1526. 506—509. 66 MÁLYUSZ: Egyházi társadalom 215. 67 KmJkv 3524., 3564. sz. 68 PannRendt XII/B. 36—37. — EgyhtEml IV. 496.