Jakó Zsigmond: A kolozsmonostori konvent jegyzőkönyvei, 1289–1556 I. kötet. 1289–1484 (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 17. Budapest, 1990)
A KOLOZSMONOSTORI APÁTSÁG ÉS HITELESHELYI JEGYZŐKÖNYVEI A SZEKULARIZÁCIÓIG
plébániáknál. Ezek a különbségek idők folyamán gyökeresen meg is változhattak. Például a pápai kinevezési díj megállapításául vett jövedelemalapot (servitium) Pannonhalmán 1462-ben már 250 Ft-ra és az apát tényleges bevételét 4000 Ft-ra becsülték, 1493-ban pedig már 10 000 Ft-ra taksálták. 11 összehasonlításul megjegyezzük, hogy az erdélyi püspök bevétele a XIV. században kb. évi 5000 Ft-ra, 1525-ben viszont kb. 24 000 Ft-ra tehető. Az utóbbi időpontban az erdélyi prépost jövedelme évi 800 Ft-ra rúgott. 12 A gyulafehérvári káptalan egyszerű kanonokjainak 1496/97-ben kb. évi 70 Ft, a tisztségviselőknek viszont ennek az összegnek a kétszerese lehetett a készpénzbevétele. 13 Jól jövedelmező városi plébánia egyébként értékesebb is lehetett a szerényebb kanonokságnál. Például a XIV. század első felében a Selmecbányái plébános jövedelmét 192 Ft-ra, a nagyszombatiét pedig 76 Ft-ra becsülték. Igaz viszont, hogy a plébánosnak a kiadásai is nagyobbak voltak, mint a kanonokéi, mert saját bevételéből kellett eltartania és fizetnie a káplánokat és a tanítót, ami nem kevés kiadást jelentett. 14 Mindent összevéve, az a jövedelem, amelyet Kolozsmonostor kínált, már a XIV. század végén elérhette az évi 1500—2000 Ft-ot. Eléggé csábító lehetett tehát ahhoz, hogy apáti méltóságára az átlagból kiemelkedő személyek vessenek szemet. Az apát tekintélyes jövedelmét azonban szintén jelentős kiadások terhelték. 15 Ezek méretei felől ismét pécsváradi adatok alapján tájékozódhatunk. Pécsváradon 1439-ben az apátság teljes évi bevétele 1426, kiadása pedig 1396 Ft. 16 A jövedelem legnagyobb részét az élelmezés és a ruházkodás emésztette fel. Az asztaltartásra tett kiadások beszédesen tanúsítják az apát és az egyszerű szerzetes helyzete közötti óriási különbséget. Amíg ugyanis az apát és személyi cselédsége konyhájára évi 745 Ft-ot költöttek (amiből csak a bor 180 Ft értékű volt), addig a 13 felszentelt szerzetest és hat novíciust, tehát összesen 19 főt számláló konvent asztala évi 385 Ft-ba került (ebből a bor 156, a szalonna 24, az egyéb élelem 78 Ft értéket képviselt). Vagyis az apát kétszer annyit fordított saját asztalára, mint amennyit az egész konvent élelmezésére költött. 17 Pedig — amint egy pannonhalmi adat mutatja — az apátság jövedelmét három egyenlő részre kellett volna osztani. Egy rész illette volna a külön háztartást vezető apáturat asztal- és katonatartás címén, egy részt a konvent szükségére, egyet pedig a templom és egyéb épületek karbantartására szántak. 18 Egyébként 1524-ben királyi rendelet írta elő, hogy az apát, ha külön asztalt tart, a bevételek negyedét fordítsa szerzeteseire. Ha pedig együtt étkezik a konventtel, akkor a jövedelem harmada 11 Uo. 237. 12 FÜGEDI: i. m. 119. 13 MÁLYUSZ: Egyházi társadalom 81—82. 14 Uo. 130. 15 Ezek részletezett felsorolása: PannRendt II. 187—206. 10 PannRendt XII/B. 26—28. — MÁLYUSZ: Egyházi társadalom 235—236. 17 Uo. 18 PannRendt II. 190.
