Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Trencsén megye 1549
TRENCSÉN MEGYE 1549 » A megye határai az évszázadok során alig változtak. 1549. évi összeírásából csupán elszórtan fekvő falvak hiányoznak (sok esetben kisnemesektől lakottak); a Vág mentén Nagybiccsétől délre, valamint Puhótól délre valamivel nagyobb, néhány faluból álló csoportok is. A Kiszuca felső völgyének (Krasznótól fölfelé) és a Beszterce patak völgyének későbbi településeire az adószedők azért nem lehettek tekintettel, mert ott akkor még alig lakott népesség, ahogyan néhány más magashegyvidéki szakaszon sem. A 100 portán felüli 4 nagybirtok közül a nagy vagyonú báró Podmaniczky Rafael trencséni főispáné volt a legterjedelmesebb: a báni, hricsói, lednicei, szucsai, szulyói és vágbesztercei uradalom, 319 portával 81 helységben. A király trencséni uradalmában 257 portát írtak össze 26 helységben, lendvai Bánffy László (utóbb ajtónállómester) bolondóci vártartományában 164 portát 13 helységben, Kosztka Miklós (árvavári kapitány, báró és több vár ura) lietvai és sztrecséni domíniumában pedig 118,5 portát 36 helységben. Négyük közül csak az utolsó nem tartozott országos viszonylatban is a leggazdagabbak közé, akiknek több száz portájuk volt. A Podmaniczky birtokok részben a Vág jobb partja és az országhatár közt feküdtek, a Felsőhricsó és Horenice közti szakaszon, valamint Nagyszucsa környékén, Vágbeszterce és Predmir közt pedig messze benyúltak a bal partra, s ott egy sávban a megyehatárig (Facskóig) terjeszkedtek. A királyi uradalom ívszerűen vette körül Trencsén várát, de délkelet és északkelet felé néhány falus kisebb birtokszigetek is hozzátartoztak. A Bánffy-jószág a megye délnyugati szögletében, Bolondóc körül feküdt, Kosztkáé pedig Lietava és Sztrecsén körül, a Zsilnica patak, illetve a felső Vág-szakasz mindkét oldalán. A 11—100 porta közti középbirtokok száma 18 volt (köztük Ugróc, Sztrecsén, Oroszlánkő, Illava, Budetin és Kasza vártartományai), a 10 portányinál nem nagyobb kisbirtokok száma 44. Tulajdonosaik közül néhányan nagybirtokosok (az esztergomi érsek, a nyitrai püspök), mások bárók közeli rokonai (Nyáry János, Tarnóczy Miklós, Thurzó György) vagy nem sokkal utóbb báróságot nyert várbirtokos családok tagjai (Ostrosith János királyi kapitány, trencséni főispán, Pongrácz Gáspár és Máté, Szunyogh László és Mózes). Kívülük megyei vezető funkciókat viselt és nemegyszer ugyancsak várat is birtokló családok: a Baracskay, a Hrussóy (vagy Zabláthy), a Kaszay (vagy Leszkóczy), a Majtényi (vagy Motesiczky), a Marsovszky, a Nozdroviczky, az Oroszlánkeőy (vagy Szlopnai), a Roson, a Sándor, a Szulyovszky és Terstyánszky. A megye túlnyomó részben szlovák parasztlakosságát vlach pásztorok tarkították, elsősorban az északi megyerészen és a magas hegységekben. A vlachokat adómentességük miatt külön is felsorolták 11 helység számbavételénél. Ezek legtöbbjét csak ők maguk (vagy máskor egykét zsellércsaláddal közösen) lakták. A szláv úrbéresek körében szükségképp a velük együtt élő
