Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Zala megye 1549
számához viszonyítva (továbbá Egerszeg körül), csaknem mindenütt kis- és középbirtokon, kívülük pedig a veszprémi püspök, valamint Both György l-l falvában. Az összeírás szövegéből csak kivételképp kapunk információt a pusztulás körülményeiről („desertá"-k helyett néhány „combusta" telek esetében). Az 1548. évi rovásadójegyzék tudósít arról, hogy Csáktornya két évvel korábban Keglevics Péter gyújtogatásának esett áldozatul. A zalai jobbágyok elzselléresedése a 16. század közepére nagy méreteket öltött; számuk (3640) a portákénak csaknem 3/4-ére rúgott. A nagybirtokok közül a Bánffyakén és Zrínyién valamivel nagyobb mennyiségben volt zsellérekből a megyei átlagnál, a többi nagy uradalomban kevesebb. Igen tekintélyesnek mutatkozott a zsellérarány a közép- és kisbirtokosok egy részénél (Batthyány, Csoron, Eördögh, Hagymássy, Hosszútóthy, Pethő, Pogány, Tomaji, Csaby, Bakyth, Gógánfalvi, Haholthy, Lengyel), továbbá a csáktornyai uradalom területén szigetszerűen megbúvó kis terjedelmű világi és törpebirtokokon. A többi egyházi testület jószágán (nagyokon és kicsinyeken egyaránt) megyei viszonylatban kifejezetten kevés zsellér élt. Az összeírok 1723 újonnan érkezett, adómentes jobbágyot vettek számba, tömegesen is Letenyén és tartozékain (valamint Kanizsa tágabb környékén), ahol a korábbi épületek a törökök nyújtogatásai miatt mentek veszendőbe. Az új telepesek jelentősebb arányban éltek nagy- és középbirtokokon — ott volt több anyagi erő a telepítéshez (Nádasdi, Oláh Miklós, Salm, Székely Magdolna, Csányi Ákos, a Hagymássyak, Kávásy, az ifjabb Pethő János, Pogány, Raykiak, Szelek jószágán) —, s kivételképp néhány szerény sorsú nemesnél is (Falkosi, Haholthy, Kaczor, Pólyán). Ugyanakkor igen sok kis- és középbirtokosnál, köztük a plébánosok túlnyomó részénél a számbavétel egyáltalán nem talált új telepest; a jómódúak közül sem: Batthyánynál, Ivánczynál, 2 Pethőnél, Sárkány Bernátnál, Telekessynél és a veszprémi egyházi nemeseknél. Kevés akadt belőlük a Bánffy-, Zrínyi- és a veszprémi püspöki (s más egyházi) birtokokon, a Hosszú tó thyaknál és a Pethők nagy részénél is. Majorságtartásból és szolgálatvállalók alkalmazásából a zalai nemestársadalom rétegei többé-kevésbé arányosan vették ki a részüket. A megyében 20 allódiumot és 758 szolgálatvállalót (servitort) írtak össze. A nagybirtokosok közül Nádasdinak és a 2 Bánffynak viszonylag igen sok volt belőlük (az előbbinek 6 majorsága és 27 servitora, az utóbbiaknak 5 majorsága és 308 servitora), a többi négy 100 portán felüli birtokos azonban sem allódiumot nem tartott, sem servitoraik száma nem érte el a megyei átlagot. A középbirtokok urai közül 4-nek volt majorsága (Csoron, Erdődy, Darabos János, Szalay Péter, közülük a két első a kiemelkedő vagyonúak közül való) és csaknem 2/3-ad részük alkalmazott servitort (ám igazán nagy arányban csak 8: Batthyány, Tahy, Hagymássy Euszták, Hásságyi Balázs, Kávásy Kristóf és László, Pogány Gáspár, valamint a türjei premontreiek, a két első ismét nagyúr). Végül all portán aluli jószágon gazdálkodók közül 4-nél találtak allódiumot és 12-ejüknél az átlagos arányon felüli servitort. A kisbirtokosok túlnyomó részének érthető módon egyikből sem jutott, mint ahogyan az egyházi testületek is valamennyien majorság nélkül és 6 kivételével servitorok nélkül gazdálkodtak. A jómódú urak servitoraik jelentős részét nem egy esetben koncentrálták a birtokközpontokon (Báthori 10-ből 9et Szentgyörgyvárán, Pogány 19-ből 13-at Csében, Hagymássy Euszták és Hagymássyné 22-ből 18-at Szentgróton, a 2 Bánffy 308-ból 47-et Alsólindván és Németin). Nem kétséges, hogy a legtöbb ilyen alkalmazott nem a mezőgazdaság, hanem az igazgatás és a rendfenntartás meg a házi szolgálat feladataiból vette ki a részét. Kiegészíti ezt a képet a megyében összeírt 162 molnár eloszlása. 4 A molnárokat foglalkoztató birtokosok egyharmada (76 közül 25) egyházi személy, illetve testület volt, túlnyomórészt szerény jövedelmű plébániák és szerzetesrendházak. Egy-két molnárnál több azonban csak a nagyurak és 4 Az „ip." rovatban fölvettek valamennyien molnárok.
