Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Ugocsa megye 1549?

113 ugocsai pusztatelek a 3 birtokoskategória között portaarányuk viszonylatában úgy oszlott meg, hogy a közép- és kisbirtokra jóval kevesebb esett portáik arányánál, a nagybirtokra pedig lényegesen több. (Csupán a domínium mezővárosában, Szőlősön nem regisztráltak elhagyott telket, ehelyett azonban, mint látni fogjuk, annál több zsellért.) A Kun család és néhány kisnemesi família helységeiben sem álltak lakatlan telkek. Nagyobb égéskárokról az összeírás csak Tekeháza és Terebes helységekben tudósít (mindkét helyen 6-6 „combusta" telekről). A „zsellér' kategóriát az összeírok egyedül Szőlősön alkalmazták. 80 ott élő inquilinus Perényi János 219 „szegény" jobbágyával együtt — a megyének összesen 517 „szegény" jobbágya volt — a Perényi-nagybirtokot az elnyomorodott ugocsai úrbéresek legfőbb gyűjtőhelyévé tette, arányuk itt jóval meghaladta az átlagot. A megyei mérleget a kisbirtokra eső „szegény" jobbágyok viszonylag alacsony száma billentette helyre; több kisbirtokos faluiban egyáltalán nem is találtak ilyeneket. Az elhagyott telkek és a telkesjobbágyok sorából kiesett gazdák megoszlásának elemzése alapján nyert képet a megye 77 újonnan települt jobbágya területi elhelyezkedésének vizsgálatával lehet kiegészíteni. Az utóbbiakból nem várt módon éppen a kisbirtokra jutott az átlagnál több, s a másik 2 kategóriára kevesebb: a jómódú Bekény Miklós vagy az Újhelyi család földjén számos porta mellett egyetlen új telepest sem írtak össze. A nagybirtok új telepeseknek nyújtott adókedvezmény helyett inkább libertinusi kiváltságok engedélyezésével könnyített úrbéresei helyzetén: a rovásadó-összeírás libertinusai (14-en; egyetlen bíróval együtt az „egyéb" rovaton) mindannyian Perényi János 2 falujában laktak.

2 A megye egyetlen mezővárosát, a Perényi birtokában lévő Szőlőst több száz család lakta; a jegyzékkészítők az oppidum 55 portáját és 164 más egységét számolták össze. Kívüle 6 olyan helység akadt még a megyében, amelynek portái és más egységei számra meghaladták az 50-et, közülük 4 (Terebes, Szászfalu, Feketeardó, Gyula) Perényi Jánosé, 1 (Kökényes) néhány porta kivételével középbirtokosoké. A legszerényebb nemesi réteg csupán egyetlen ilyen népes helységnek volt tulajdonosa, igaz, a megye legnépesebb falujáé (Salánké). Ugocsa birtokos családainak nagy többségére a hosszú, nemzedéken át tartó megyebeli kontinuitás a jellemző. A századközép 48 birtokosának famíliái közül 35 legkésőbb a 15. században helyben lakott már. A jobb módúak közül egyedül Ártándy Katalin (Sztritey Gáborné) volt az, aki nem régen jutott 4 helységbeli részbirtokaihoz, alighanem örökség útján; e helységekben a Surányi (korábban az ezzel rokon Csarnavodai) családé volt a porták nagyobb hányada. A beszármazó famíliák eredete főként Szatmár és Bereg megyében, valamint más közeli megyékben keresendő. • 2 Verécén 6, Királyházán 8.