Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Zólyom megye 1549
Porta % 100 portán felüli birtokok * 834 79,4 11—100 porta közti birtokok 154,5 14,7 0—10 porta közti birtokok 61 5,8 Összesen 1049,5 100 _ • A viszonylag kisszámú (59) pusztatelek a megye területén erős szóródásban volt megtalálható; csupán a király zólyomlipcsei uradalmának 1-2 népesebb helységében koncentrálódott közülük az átlagosnál több. 2 A 343 zsellérből és a 150 szegény jobbágyból viszonylag kevesebb jutott a király birtokaira, s azok jó része is kisszámú településen élt. A kisbirtokok és a középbirtokok egy részén ugyanakkor nagyobb volt az arányuk az átlagosnál; a kisnemesi família tulajdonába tartozó Domanik zsellérei, a szegényekkel együtt, 17 házban éltek; a helységet tűzvész pusztította el. Egyedül a jómódú rokonsággal rendelkező Haller Erasmus falujában nem találtak egyetlen zsellért sem. Új telepítésű, adómentes porták mindegyik birtoktípuson összeírásra kerültek (összesen 84), a király birtokain belül legtöbb a véglesi uradalomban. A megye egyetlen számba vett allódiuma Osztroluczky alispán egyik falujában működött, a szolgálatvállalókat pedig (mind a 18-at) a király váraiban alkalmazták (servitores castri, officialis castri, libertini castri, castellanus). 22 molnárból 19 élt a király uradalmaiban (ebből 9 a zólyomlipcseiben). 3 A 12 szabados (akárcsak a fent említett szabados várservitorok) kivétel nélkül a király faluit lakta. 4 Szabadosak voltak még a király breznicskai halászai és — valószínűleg — hrohoti és motyovai vadászai is, akiket porták szerint írtak össze. A megye 3 „királyi városa" (civitates) tekintélyes portaszámmal került be a jegyzékbe (Korpona 100 portával, Breznóbánya és Zólyom 60-nal), Besztercebánya és Libetbánya kimaradtak belőle. 3 mezőváros — Zólyomlipcse, Nagyszalatna és a „kettős" Dobranyiva — ugyancsak népes közösségnek adott otthont (az első 44 portával és 31 más egységgel, a második 44 portával és 43 más egységgel, Dobranyiva pedig 31 portával és 18 más egységgel), a többiek azonban vagy elmaradtak tőlük (Bábaszék, Ponnik, Radvány, Szász), vagy nem is kerültek be a jegyzékbe (Gyetva, Tótpelsőc). 5 Az egyedüli Radvány kivételével valamennyi város királyi területen feküdt, a legnépesebbek a zólyomi uradalomban. A többi helység közül ugyancsak a király néhány falva emelkedett ki a legjobban magas portaszámával (Ocsova: 41 porta és 51 más egység, Badin: 33 porta és 28 más egység). A 21 ismert megyei birtokosnak (illetve családjuknak) mintegy fele (11) kétségkívül középkori kontinuitásúnak tekinthető, a többiek pedig inkább környező megyebeli eredetűek. 6 A hatalmas > 2 A király egyik falujában „több" pusztát, zsellért, szegény jobbágyot és új telepest említenek; számuk — ezt az összeírok nem idták meg — a királyi részesedést növelhetné. 3 Az „ip." rovatunkba fölvettek valamennyien molnárok. Néhányat közülük az összeírok porták — de a többi portától ílkülönített (molnár)porták — szerint regisztráltak. 4 A libertusokat az „egyéb" rovaton vettük föl: Hajnikon 3-at, Ribáron 2-t, Badinban, Podkonicén és Medzibrogyon 1-1-et, Ponnikon 1,5-et (portaegységben megadott szám), Nagyszalatnán 3-at. Legtöbbjük külön (szabados)porták szerint került bejegyzésre. Semnickán „soltész birót" tartottak számon, Királyfalván pedig — mint már említettük — 1 menekült nemest. A rovat többi tœjegyzettje bíró volt. 5 Az összeírok az „oppidum" kifejezést csak Szalatnánál és Lipcsénél használták. 6 A 15. századi adatbázis itt — történeti földrajzi feldolgozás híján — fogyatékos.
