Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Vas megye 1549

Nádasdi Tarnás családja ugyan már századok óta a megye jómódú famíliái közé tartozott, de csak őt magát juttatta házassága a hatalmas Kanizsay-birtokhoz (Léka, Sárvár, Ikervár, Egervár), átmenetileg az Erdődyek veresvári jószágához is. Az 1549-et megelőző évtizedekben alig néhány Vas megyei középbirtok cserélt gazdát, de az ilyen úton a megyei társadalomba bekerült személyek többsége is magas méltóságok viselője vagy várományosa volt, és amúgy is tekintélyes vagyonát csupán gyarapította itteni szerzeményeivel. Bakyth Péter a testvére, Pál útján jutott a győri püspöktől elfoglalt javak közt Szombathelyhez és néhány más helységhez, Tarnóczy András a Batthyányak egy-egy népes mezővárosához, illetve falujához (ezek korábban a lévai Csehek, a Széchyek, illetve Bakócz birtokában voltak). Török János leginkább kisebb, jórészt kihalt családok, s a bakonybéli apátság jószágából részesült. Egyedül Soós Ferenc élt ebből a csoportból valóban középbirtokosi szinten, ő a felsőlindvai uradalom 2 falujának lett urává. A középkor évszázadaiban beköltözött birtoktulajdonosok legnagyobb része a szomszédos Zalából, Veszprémből, Sopronból, Szlavóniából érkezett néhány jobbágyportányi földjének elfoglalására.