Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Turóc megye 1549
belőlük sok az ottani telkesjobbágyok csekély számához viszonyítva (Dávid László, a Jeszenszky család, Rakovszky György). Akadtak ugyanakkor kis- és középbirtokosok (köztük az egyházé és Körmöcbányáé) igen kisszámú zsellérrel és szegényjobbággyal, vagy éppen azok nélkül is. A 36 új telepítésű jobbágyból 15 jutott a középbirtokos Justh családra (valamennyiük Necpálon élt), ugyanakkor a kisbirtokosok java részének és Körmöcbányának vagy Plathynak egyáltalán nem volt lehetősége, hogy ilyen kedvezményben részesítse úrbéreseit. Mind a 4 összeírt megyei majorság Révay Ferenc birtokán feküdt (közülük két „domus domini" Turócszentmártonban), ahogyan Révaynál élt a 17 szolgálatvállaló (köztük urasági molnár, kovács, pék) túlnyomó része is, 1 a többi 3 servitor pedig, valamint a 6 molnár mind közép- vagy nagybirtokon. Révay Ferenc Mosóc helységben 28 kertészt foglalkoztatott; a nagyobb birtokokon vlachok, pásztorok, halászok, Körmöcbánya egyik falvában szénégetők működtek. Muthnoky 3 településén soltészokat írtak össze. 2 A megye 6 újabb kori mezővárosa, városias települése közül a 16. század közepén 2-ben tekintélyes számú népesség élt: Turócszentmártonban 50 portát és 33 más egységet, Mosócon 61,5 portát és 31 más egységet írtak össze. Jóval kevesebben laktak Tótprónán (26 porta és 27 más egység), Szucsányban (16 porta és 28 más egység), Turányban (29 porta és 8 más egység), különösen pedig Znióváralján (16 porta és 4 más egység). A községek közül Blatnice, Bela, Prekopa, valamint Necpál emelkedett ki jelentősebb népességével. Legnagyobb részük éppúgy Révay Ferenc birtokában volt, mint ahogyan az igazán népes városok is. A többi városon Nyáry Lőrinc, Muthnoky Mihály és Apponyi Benedek osztozott, mindannyian a legjobb módú urak közül valók. Az ismert nevű birtokosoknak (családoknak, intézményeknek) mintegy a feléről (17 közül 8ról) lehet bizonyosan megállapítani, hogy hosszú idő óta (legalább a megelőző évszázadtól) tartották helyi jogaikat. 3 A nagyobb birtoktestek jelentős része azonban a Mohács körüli időkben gazdát cserélt. Az országos méltóságokat viselő Révay Ferenc (és Révay Istvánné) birtoklása 1538-ban vált véglegessé az 1527-ben elkobzott és átmenetileg mások által is bírt Zápolyaijavakban (a szklabinyai és a blatnicei domíniumokban). Nyáry Lőrinc Szucsány és Rudnó tartozékait kapta anyja (Thuróczy Margit, báróleány) örökségeként, egy részükön Apponyi Benedekkel (nőági Seraphil-örökössel) osztozva. Muthnoky Mihály a turóci prépostság egykori falvait tartotta kezében. 1 14, ebből 3 Turócszentmártonban, 6 Szklabinyán. 2 Az „ip." rovaton összeírtak mindannyian molnárok voltak, a „szolg." közt akadt urasági molnár (Prekopa, Turány, Scsevnica, Blatnice), urasági kovács (Turány), urasági pék (Kelnik). Az „egyéb" rovatba bírókon és kertészeken (Mosóc, 28) kívül halász (Krepelen), 2 pásztor (Ivánka) és 32 soltész (Andrásfalva, Lazán) került. A többi halászt és soltészt, valamint a vlachokat a porták közt írták össze, a szénégetőkre külön utaltak. 3 A 15. századi adatbázis itt — történeti földrajzi feldolgozás hiányában — fogyatékos.
