Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Tolna megye 1543

Porta % 11—100 porta közti birtokok 160,5 61,7 0—10 porta közti birtokok 100 38,3 Összesen 260,5 100 A pusztulás Tolna területén 1543-ra igen nagy méreteket öltött. A 16 lakatlanul talált település elsősorban az összeírt megyerész keleti felében koncentrálódott, a töröktől biztonsággal birtokolt terület közelében. Elsősorban kisebb birtokosok falui voltak ezek. Vagy az ellenség végezte már el bennük a pusztítást, vagy a lakók látták jónak, hogy mielőbb továbbálljanak. Az elnéptelenedés 1542 és 1543 közt öltött igen nagy méreteket, egyik járásban például 5,7%-ról 29,5%-ra ugrott a lakatlan falvak aránya.

2 Pusztatelkek (166 db) a helységek legtöbbjében találhatók voltak, a nyugati—északnyugati tájakon aránylag kisebb számban, bár a pestishalál következtében ott is sok telek vált lakatlanná.

3 Szegény jobbágyokat rendkívül nagy számban írtak össze Tolna megye területén (334-et, 260,5 portával szemben), 3 apró helység kivételével minden településen; legnagyobb arányban a jómódú birtokosok (Verbőczy, Török, Révay és mások) földjén. Az 1543. évi adatfelvétel kiterjedt még 3 lovas szabadosra, akik Török Bálint, Verbőczy és egy kisebb birtokos faluiban éltek.

4 Tolna megyének Mohács előtt 21 mezővárosa volt, köztük igen népesek és jelentősek. Mivel nagy hányaduk azon a megyerészen feküdt, ahová az 1543. évi összeírok nem jutottak el, ők csupán 3-at vettek föl jegyzékükbe,

5 közülük Gyántot pusztaként és Ozorát meg Tamásit (a két legnagyobb birtokos oppidumait) is viszonylag alacsony portaszámmal, bár annál több szegényjobbággyal (5, illetve 6 portát és 16, illetve 20 szegényjobbágyot regisztráltak bennük). Az utóbbiak közt — Tamásin — ott voltak már a Balkánról behúzódó szlávok is. A többi helységre eső portaszámok ugyancsak igen alacsony szinten mozogtak (csupán Tengődé és Felsőmajsáé lépte túl a 10-es számot), az utóbbiakon kívül néhány községben a „szegények" nagyobb számából lehet viszonylag jelentősebb népességre következtetni (Bedeg, Birót, Cseh, Ireg); mind a 6 jómódú birtokosok tulajdonában volt. Nem sokkal — valószínűleg 3 évvel — a rovásadó-összeírás után készült el a simontornyai szandzsáknak az a tahrir-deftere,

6 amely a dicában számba vett helységek közül 7-ről közöl népességadatokat. A bennük összeírt 73 házas férfi a rovásadó 88 egységének (porta + szegény + egyéb) felel meg. Ha azonban a szegényeket (az „egyéb" rovaton levőkkel együtt) a házas török adózók megfelelőinek tekintjük, akkor 1 portára még 1 nős török adózó sem esik. Az 1554-ben készült török adóösszeírás

7 6 helységnél ad lehetőséget a magyar és török felvétel (1543, illetve 1554. évi) adatainak összevetésére: 30 portának és 33 szegényjobbágynak így 44 2 Szakály F.: i. m. 24. 3 A pusztatelkek a következő okokból lettek pusztává: lakóik elfutottak a török miatti félelemből (Tah: 8, Ireg: 10), pestishalál miatt és a török miatti félelemből (Cseh: 7), pestishalál és a török felprédálása miatt (Horhi: több). 4 Ezek az „egyéb" rovatban találhatók meg. 5 A többi: Báta, Börd, Dalmad, Debreges, Fadd, Földvár, Györköny, Maré, Nádasd, Paks, Simontornya, Szakcs, Szék, Szekszárd, Széplak, Szil, Tolna, Várasd. 6 Dávid G.: A simontornyai szandzsák a 16. században. Bp. 1982. passim. A 7 helység adózóinak teljes száma 125. Az egykori teljes családföszámot a simontornyai szandzsák monográfusának számításai szerint akkor közelítjük meg a legjobban, ha a defterek megfelelő adatait legalább 30—35%-kal kiegészítjük. Uo. 45. 7 Baranya megye XVI. századi török adóösszeírásai. Közzét. Káldy Nagy Gy. Bp. 1960. -