Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Tolna megye 1543

TOLNA MEGYE 1543 A megye középkori határai messzebbre nyúltak, mint a későbbiek: Somogy megye felé a Koppány és a Kapós közt, nyugatabbra Berki—Büsü—Szil vonaláig, Baranya megye felé pedig hozzávetőleg az Ófalu—Battyán—Bakolca vonaláig. Az 1543. évi összeírok azonban csak a Kapóstól nyugatra és a Szakcs—Szakály vonaltól északra fekvő területet vették föl jegyzékükbe (4-5 helység kivételével), a megye keleti meg déli szektorából csupán néhány kivételes települést (Dorog, Kurd, Tárkány, Gyulaj). Szekszárd és vele a megye délkeleti szöge ugyanis ekkoriban már jó ideje török kézen volt, a keleti megyefelet az átvonulok több ízben is végigpusztították, Székesfehérvár és Pécs felől pedig újabb hódoltatási hullám fenyegetett, mint ahogyan 1544-ben csakugyan az egész megye az ellenségnek esett áldozatul. Tekintettel az adójegyzék területi korlátozottságára, a benne regisztrált legnagyobb birtoktestek is alig haladták túl az 50-es portaszámot; Török Bálint (1541-ben történt elhurcolásáig János király udvarának egyik legtöbb földbirtokkal rendelkező és legbefolyásosabb embere) 12 faluban 63 portát mondhatott itt magáénak, Verbőczy Imre (a kancellár fia) 11 faluban 53,5-et. Ennél is kevesebb jutott a fehérvári káptalan, illetve Thurzó Elek helytartó-országbírónak (ugyancsak az ország leggazdagabb birtokosai egyikének): 6, illetve 4 helységben 27, illetve 14 porta. A 10 portát meg nem haladó jószágok tulajdonosai közül 47-et ismerünk név szerint. Kiemelkedik Nyáry Ferenc királyi lovászmester és unokaöccse Nyáry Lajos, Révay Ferenc nádori helytartó, a veszprémi püspök, valamint a nagy vagyonú bárócsalád leszármazottja, Wárday Tamás. Jómódú és tekintélyes helyi vezető tisztségviselőket adó középnemesi családból való volt Morgay János, Bodó Farkas, alnádorságig vitte Nagy Imre. Két 1542. évi összeírás 52 egytelkes nemest nevezett meg a megye 15 helységében, eléggé szétszórtan. Legtöbben Szokolyon, Fornádon és Szabáson laktak (15, 9, illetve 7 család, másutt csak 1—3). Az ingóvagyonuk hatvanadrésze alapján rajtuk behajtandó taxa összege csupán két esetben haladta meg az 1 Ft-ot, legtöbbször 30 dénár alatt mozgott, és jó néhány egytelkest teljesen szegénynek találtak.

1 1543-ban 7 egyházi személy, illetve intézmény kezén volt 34 porta, a megyei porták 13,1 %-a. 1 Magyar Országos Levéltár (E 158.) Conscriptiones portarum XLIII/a. Ez az 1542. évi számbavétel más természetű volt, minta következő évi; a megye nagyobb részére kiterjedhetett még, s az 1543. évi 62 helyett 1749 portát és 51 helyett 103 birtokost sorolt fel, köztük 3 olyat, aki 100 portán felül birtokolt. L. Szakály F.: Tolna megye negyven esztendeje a mohácsi csata után (1526—1566). (Tanulmányok Tolna megye történetéből) Szekszárd 1969. 14.