Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Szatmár megye 1549
- t pedig — leginkább kis birtokrészekre aprózottan — közép- és kisnemesi uraké volt; az 5 legnépesebb falu, csekély számú portát leszámítva, ismét csak a nagybirtokosoké. A 220 ismert nevű szatmári birtokosnak mintegy 2/3-áról (145-ről) bizonyítható, hogy férfiági elődeik legalább az előző század óta faluk vagy falurészek tulajdonosai voltak a megyében (közéjük számítottunk 2 régóta itt honos egyházi intézményt is). A 150 portán felüli jószágokat egytől egyig régi megyebeli urak tartották kézben. Az újonnan jöttek legjelentősebb csoportjának (Bornemissza Boldizsárné, Litteratus Máté, Melith György, Pekry Miklós) földjei ugyan nagyszámú falu közt oszlottak meg, s egy-egy tulajdonosra nem jutott több helységenként néhány portánál, ezek a faluk azonban elég jól körülhatárolható területen feküdtek: szinte valamennyien a Csaholyi família sok évszázados nyírségi uradalmának, meg az azt kiegészítő későbbi Csaholyi-szerzeményeknek a területén. Bornemiszáné azonban a Csaholyibirtoktest részein kívül egy-egy korábbi Báthori, illetve Buthkai falut is magáénak mondhatott. A Csaholyiakkal hozzávetőleg egy szinten álló középnemesi családok legtöbbször bizonyára beházasodás útján részesültek ezekből a jószágokból. A horvátföldi eredetű Melith Györgyről tudjuk, hogy Csaholyi leány volt a felesége, a hasonló származású Pekryekről csak annyit, hogy az 1540-es években Pekry Lajos karrierjének lealkonyulása után tűntek föl a megyében; ők vétel, csere vagy valamelyik ágazat kihalta, hűtlensége folytán is hozzájuthattak földjeikhez, akárcsak a többi jövevény. A szomszédos Szabolcs megye jómódú középnemesei közül kerültek ide még a század elején az Ibrányiak, hogy a Petry—Dersy-atyafiság faluiból részesüljenek; a Biharból érkezett Kerekyeknek korábbi Madai—Pazonyi-jószág jutott, Joó Györgynek pedig (valószínűleg helyi birtokos család leszármazottjának) Dobrácsiak és más Szamos-parti nemesek birtokrészei. Szabolcs megyei eredetűek voltak a Bogáthyak, egykor Endrédy- és Kölcsey-javak újonnan jött tulajdonosai, a Károlyi-atyafiság szerényebb vagyonú családai meg az 1540-es években a Sáryak örökébe lépett Bácsmegyei Benedek. A meggyesi vikárius a meggyesaljai Móriczok szinyéri uradalmának egyik települését kapta meg, minden jel szerint a földesúrtól. A csupán néhány portával rendelkező kisbirtokosok eredetének megállapítása már csak ritka esetekben lehetséges. Nem kétséges azonban, hogy a legtöbben a szomszédos Biharból, Szabolcsból és KözépSzolnokból érkeztek, az északkeleti országrész más megyéiből csupán egy-kettő. Hasonló képet kapunk, ha a Mohács előtt szatmári birtokossá vált famíliák beszármazásáról próbálunk tájékozódni.
