Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Szabolcs megye 1549
» valóságban nagyobb területet érintett, s az adójegyzékben csak a szervezetileg elkülönülő jövevényeket tüntették fel külön. A megye 10 középkori mezővárosából egyedül Bátor adatai nem találhatók meg az összeírásban. A többiek közül Újváros, Böszörmény és Nagykálló voltak a legnépesebbek (az első 163 + 52, a másik 96 + 99, a harmadik 101+83 portával + más egységgel), a soron következők pedig Kisvárda, Csege és Szamosszeg (a megfelelő számok: 12 + 84, 61 + 30, 25 + 65). Kállósemjénben, Devecseren, különösen pedig a pusztulásnak indult Szentgyörgyön a föntebbieknél is kevesebb lakost találtak. Helyettük a későbbi Hajdúság óriástelepülései nyomultak fel a legnépesebb városok mellé, sőt fölé (Nádudvar és Szoboszló 132 + 91, illetve 137 + 48 portával + más egységgel), s rajtuk kívül további 4 település (Királytelek, Szentmihály, Zelemér és Szentmargita) volt lakottabb a városok legtöbbjénél (portáik és más egységeik együttes száma felülmúlta a 100-at). A városok legtöbbje a Wárday vagy Kállay családtagok uralma alá tartozott. Rajtuk és más nagybirtokos famíliák tagjain (meg az egri káptalanon) kívül csak kivételképp jutott valakinek is egyéb a városokból és az említett nagy településekből, mint néhány portányi töredék. A megye úrbéres lakóinak több mint 1 /4-e élhetett a fenti mezővárosokban és óriástelepülésekben. Az 1549. évi rovásadó-összeírás adatai egybevethetők az ugyanazon évi és megelőző évi dézsmajegyzék 53 helységére vonatkozó adataival. Az utóbbiakban regisztrált személyek száma nem egészen 1/10-del több a rovásadójegyzék portái és más egységei együttes számánál (1948:1785). A dézsmajegyzék kereszténypénz-fizetői hozzávetőleg a rovásadó „szegény" jobbágyainak felelhetnek meg (537, 615, az utóbbiak száma a nagyobb). A rovásadójegyzékbe fölvett más személyeket (az „új" és „egyéb" rovatba osztottakat) dézsmafizetőknek föltételezhetjük; a számok levonása után többletként megmaradó dézsmafizetők mögött így szükségképp a portáknak kell állniuk (1098:776), 1,4 dézsmafizető mögött egy portának. 5 Szabolcs ismert nevű birtokosai csaknem kétharmad részben több nemzedék óta a megyében honos családok férfiági leszármazottai (illetve hosszú idő óta helyben birtokos testületek) voltak (240 közül 149). Csupán egyetlen jelentős uradalmat tartott kézben új jövevény: a Habsburgidőben nagyiramú katonai karriert befutott Serédy Gáspár, aki Tokaj vára elfoglalásával (1540) a tokaji uradalom Szabolcs megyei tartozékait is megkaparinthatta. Ezek — egykor a debreceni uradalom részei — addig a Zápolyai család, illetve Zápolyai hívek uralma alá tartoztak. E domínium területébe korábban is beékelődtek kisebb családok birtokrészei; valószínűleg egy-egy ilyen birtokrészhez jutott hozzá az 1540-es években a katonai pályán magasra emelkedő Horváth Márk, valamint Tarsolyos László. A szerzés módját sem az ő esetükben, sem a legtöbb újonnan jött középbirtokos esetében nem ismerjük pontosan. C.supán Bornemisza Miklósnéról tudjuk, hogy férje annak idején az ő kezével vált 4 helységben Parlaghy-jószág urává, az olasz eredetűnek mondott újgazdag Czibak családról pedig azt, hogy ugyané helységek egyikében jutott nem sokkal előbb jobbágytelekhez. Az Ungból jött Komoróczy vagy a Bihar megyei Selindy família Báthori Andrásnak, illetve kisebb helyi családoknak (Dersy, Farkas, Perkedy) lettek társbirtokosaivá. A zempléni származású Possay Bálint néhány évvel korábban kapta meg Károlyi Zsigmond birtokait, Litteratus Lajos pedig — valószínűleg helyi család sarja — Dobossy, Ibrányi és más jószágokat. A váradi káptalant a Szepessy vagy a Török família juttathatta Sziget községben portákhoz. Amennyire a megye évszázadokon át idegenből beáramló, illetve Szabolcsban földet szerző birtokos családainak eredete megállapítható, legtöbbjük Zemplén, Szatmár, Bihar és Ung megyéből való volt, de a török terjeszkedés óta szalvón—horvát földről is többen érkeztek. 5 Magyar Országos Levéltár Reg. dec. (E 159.) comit. Szabolcs, 1548, 1549/1.
