Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén II. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Sopron megye 1549

feküdt). A változás méretei annyiban mégis számottevők voltak, hogy éppen a két legnagyobb birtoktestnek, s egy igen jelentős középbirtoknak cserélődtek ki a gazdái, nem sokkal korábban. Nádasdit másfél évtizeddel előbb házassága segítette hozzá a hatalmas kanizsai territóriumhoz, Teuffel éppen csak hogy beülhetett a nemrégen még Weisspriacher-kézen fekvő lánzséri domíniumba. Török János az apjától, Bálinttól örökölt jelentős földeket, amelyeknek egykor az Ostffy-rokonság (Bresztolci, Csornai, Tardi család) meg a Móriczhidai-família volt az ura. A kisebb (20 portán aluli) középbirtokok egyike a győri püspök szombathelyi várának elfoglalása útján lett Bakyth Pálé, majd Péteré; Sárkány Antal a pápóci prépostság egy faluját mondhatta kis idő óta magáénak. Ruszt, a magyaróvári uradalom tartozéka, egykor a Szentgyörgyi-Bazini grófoké, Mohács előtt került Mária királyné tulajdonába. Bornemisza (Kapornaki) Pál csak egy évvel az összeírás kelte előtt tünt fel régi Ostffy-faluk társbirtokosaként, úgy látszik, pusztává lett jobbágytelkek betelepítési akciójával párhuzamosan. Az évszázadok során idegenből beszármazott családok túlnyomó része a Dunántúl megyéiből vetődött erre a legnyugatibb, legvédettebb részre, mindenekelőtt Zalából, de Vasból, Somogyból és máshonnan is.

8 / 8 Az 1549. évi összeírás meg több más egykori forrás elemzését 1. Maksay F.: Sopron megye birtokos társadalma a XVI. század közepén. Soproni Szemle, 1979. 157—170. 7 Maksay 665