Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
csoportéval (lindvai Bánffy, ecsedi Báthori, Lossonczy, 2 Perényi, Serédy), részben olyanok, amelyeknek tagjai ugyancsak bárók vagy rövidesen a báróságra emelkedtek (Csoron, Forgách, Fugger, Homonnay, Nyáry, Podmaniczky). Fráter György és Bajony Ferenc helye az erdélyi udvar előkelőinek táborában volt. 180 A 300 portán alul egyre csökken a nagyúri családbeliek (ill. a báróság felé törekvők) aránya, de még a 100-on aluliak közt is akadtak a gazdag rokonok közül kiszorult vagy az örökséget még el nem nyert szerény családtagok, amilyenek Homonnay Gábor, özv. Csáky Péterné, másrészt nagy jövőjű feltörekvők, mint Kerecsényi László, Mágochy Gáspár. 181 Nagybirtok és országos, udvari méltóság viszonyát a másik irányból közelítve megállapítható, hogy mindhárom működő főméltóság (Nádasdi, Zrínyi és Báthori András) a leggazdagabb (700 portán felül birtokló) urak közül került ki, a nádori tisztség betöltetlen maradt, az erdélyi vajda pedig, a csak Erdélyben birtokos Balassa Imre, nem volt már hivatalában, csupán a tanácsnak maradt tagja. A 6 „udvari méltóság" közül 2 igazi nagybirtokos (Salm 696, Nyáry 407,5 portával), 2 szerényebb vagyonú (Pekry Lajos 148 és Tarnóczy András 75,5 portával), 1 (Batthyány Kristóf) még csupán hatalmas örökség várományosa, 1 pedig, a főudvarmester, egyházi személy (Kechethy Márton). Jelentős birtokkal rendelkezett a nádori helytartó (Révay Ferenc, 242,5 porta) és a személynök (Mérey Mihály, 103,5 porta). Az újonnan feltörtek közül Nyáry és Pekry katonai, Révay és Mérey értelmiségi karriert futott be; Tarnóczy családja már a Jagelló-udvarba bekerült, Nádasdi alig valamivel utóbb a Habsburgokéba. 182 A századközép magyarországi (és horvátországi) egyházfői közt a mágnásfamíliákból csak a Thurzó, a Perényi és a Forgách (valamint a Draskovith, az Erdődy és a Frangepán) család tagjaival találkozunk, a többiek javarészt kisebb nemescsaládokból érkeztek. Papi hivatást vállaló arisztokraták azonban biztonsággal számíthattak valamelyik főpapi székre. Ami a közép- és kisbirtokos nemességet illeti, annak soraiban a közvetlenül alatta elhelyezkedő szabados és félkatonai rétegből volt a sok feltörekvő, nekik pedig a háborús idők, a haditetteket jutalmazó nemességadományozások igen kedveztek, a rendek, fejlett nemesi öntudatuk ellenére is, sokáig vonakodtak attól, hogy ezt a folyamatot bármiképp korlátozzák, jóllehet sok helyen már maga a demográfiai alakulás (az erős kisnemes-szaporulat) is felduzzasztottá a számukat. A tömegével imponáló nemesi közönségnek is megvoltak a maga politikai előnyei. 183 Polgári elemek — mint KaczkfTy kovini kereskedő — továbbra is igen ritkán jutottak be a nemesek soraiba. 184 regisztrálták, s azok csak ezért, látszatra váltak külön volt férje javaitól. — A „praelati et barones" 1542. évi névsorát 1. Kam. Lymbus III. ser. 15. tétel id. hely. — Lásd még: Magyar Országos Levéltár M. kamara számvevősége, E 700 Számvevőségi iratok: Cura statum... 1549. 180 Az 1550-es évek mágnásainak — ha nem is teljes —jegyzékét 1. az id. helyen: Arch. Nád. Lev. Nádasdi Tamás Nádasdi Tamásnéhoz 1559. nov. 16. melléklet. 181 Közéjük került néhány töredékesen számba vett birtokos is, pl. Török Bálint, akit egy korai megyei adójegyzék a török fogság ellenére is saját nevén regisztrált még, vagy a jószágvesztéssel sújtott Héderváry család stb. Erdődy Péter vagy Tahy Ferenc szerény magyarországi vagyona, láttuk, csak a szlavóniaival-horvátországival együtt öltött tekintélyes méreteket. 182 Egy-két évtizeddel összeírásunk után készült az a kimutatás, amely a mágnáscsaládok katonaállítási, illetve ehelyett pénzmegváltási kötelezettségéről ad képet. A közel 30 személy egyenként 3000—15000 Ft-tal tartozott, a legtöbbel a Báthoriak, Zrínyiek, Homonnay, Perényi Gábor és Dobó István. Thallóczy L.: A magyar hadi szervezet átalakulása történetéhez a XVI. században. Századok, 1877. 674—678. A Zápolyai-udvarban már megszervezésekor is szinte mind új ember töltötte be a vezető tisztségeket (Tornallyay Jakab, Dóczy János, Bekény Benedek, Pestyéni Gergely, Kun Gothárd, Werbőczy István, utóbb Szalay János és Bodó Ferenc), akik —jórészt—a középnemesek közül jöttek és minden vonatkozásban távol estek a vezető nagybirtokosok körétől. A kivételt Perényi Péter, Homonnay Ferenc (a király rokona) és Frangepán Kristóf jelentették. L. Barta: Száz. 636. s köv. — A fejedelmi udvar szervezetére és tanácsuraira 1. Trócsányi Zs.: Dignitáredel und Beamtenintelligenz der Regierungsbehörden im Siebenbürgen des 16—17. Jahrhunderts. Bp. 1980. Sdr. Studia historica 143. 19. s köv. — Lib. reg. II. 1548. ,83 Maksay 1980. Le pays 22—23. 184 Istvánffy 300.
