Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
forintnak tudták. 95 Forgách teljes portaállománya a rovásado-összeírásokból nem állapítható meg, a családot a század közepén sújtó elkobzási végzés miatt. Összehasonlításul: Bornemisza Tamás, a gazdag budai polgár 1541-ben 11 000 forintnál többre értékelte a kárt, amit értéktárgyai (nemesfém-készítmények, díszes ruhák stb.) széthordásával okoztak neki. 96 A birtokos urak ingóvagyonértékének szélső határait végül is a kutatás mostani állapotában, csupán hozzávetőlegesen jelölhetjük meg: 500 Ft alatt, 97 illetve jóval 10000 forint fölött. A Mohács előtti törvényhozás megszüntette az olyan nemesek megjelenési jogát az országgyűlésen, akiknek nem volt legalább 100 Ft értékű ingóvagyona. 98 A századközép évtizedeinek igen szórt adatai szerint nyest-, rókaprémet 5—6 forintért, bársony-, gránát-felsőruhát 8—18 forintért, ezüstkanalat 3—7 forintért, aranygyűrűt 4—50 forintért, ezüstkupát 40—100 forintért lehetett vásárolni. Egy-egy aranylánc 15—500 (legtöbbször néhány száz) aranyforint értékű volt. 99 A mágnások és mágnásasszonyok, meg gyerekeik így egész kis vagyonra valót magukon hordva vonultak be a menyegzői vagy koronázási ünnepségekre. A háborús idők keserűen bizarr sajátosságai közé tartozott, hogy az ütközetek, rajtaütések során fogságba esett török rabok személye is nagybecsű értékké vált, s a várkapitányok meg más sikeresen harcoló tisztek — egyben csaknem mindig birtokos urak — vagyonát gyarapította, némelyikét 100-nál is több fogoly. Magas árat fizettek az élő embervagyonért: foglyonként legalább néhány 100 forintot, de a kiemelkedőkért a század végén 10000-nél is többet lehetett követelni. 100 Egy-egy nemesúri ingóvagyon-állománya sokféleképp állhatott össze és gyarapodhatott. A háborús viszonyok köztudomásúan nem mindenki számára hoztak nyomorúságot, sokan ellenkezőleg, a háború előnyeit élvezték. A birtokosoknak különösen a mezőgazdasági termékek Európa-szerte emelkedő árai kedveztek s tették lehetővé ingóértékeik gyarapítását. Az alapot többnyire az öröklött kincsek jelentették. Sok értékes holmi készült azután rendelésre. Az ötvösök egyedi darabokon kívül — amilyen az említett, drágakövekkel ékeskedő szablya volt — gyakran kaptak megbízást nagyobb számú „ezüstmü" elkészítésére is. Szluny Anna kiházasításakor Nádasdiék otthoni törött-marott, törnivaló ezüst tárgyait (fölösleges edényeit) vásárolt ezüsttel egészítették ki, s úgy adták a pozsonyi ötvösök kezébe, azok pedig nagy sietve láttak munkához. Aranyfüggőt, gyertyatartót készítettek Bécsben, 100 Ft járt a gyöngyfűzőnénak. 101 Mathes Clain bécsi aranyműves Salm Miklós kamarásmester és felesége számára dolgozta fel a hozzá vitt 95 Bártfai Szabó 304. 96 Verancsics Antal összes munkái. Közli Szalay László. Pest, Bp. 1857—1875. (alább: Verancsics összes munkái) II. 202. 97 Maksay F.: Gutwirtschaft und Bauernlegen in Ungarn im 16. Jahrhundert. Wiesbaden, 1958. Sdr. Vierteljahrschr. f. Soz. u. Wirtschg. Bd. 45. (alább: Maksay 1958) 21. 98 Bónis Gy.: Hűbériség és rendiség a középkori magyar jogban. Nagyenyed, 194? (alább: Bónis: Hűbériség) 456. 99 Árak a Szepességben. Közli: Weber S. Történelmi Tár, 1894. (alább: Weber) 729—738. — Thaly K.: Istvánffy István sírverse, temetése és hagyatékai, 1545. Századok, 1875. (alább: Thaly 1875.) 206—209. — Perényi-féle ingóságok leltára 1569-ből. Közli: Komáromy A. Történelmi Tár, 1901.) (alább: Komáromy 1901) 588—597. — Bártfai Szabó 702—704. — Károlyi oki. III. 279—283, 325. — Komáromy 1891. 140—145. — uő 1904/Péchy, 578. — Magyar Levelek a XVI. századból. Közli: Komáromy A. Történelmi Tár, 1908. (alább: Komáromy 1908/Magyar levelek) 224—225. — Károlyi Á.: Kendy Ferenczné végrendelete. Századok, 1876. (alább: Károlyi Á.) 742—750. — Magyar Országos Levéltár E 196 Archivum familiae Thurzó (alább: Arch. Thurzó) Irreg. fasc. 13. Thurzó F. számadásai — Kumorovitz L. B.—M. Kállai Erzsébet: Kultúrtörténeti szemelvények a Nádasdiak 1540—1550-es számadásaiból. Bp. 1959. (alább: Kumorovitz—Kállai) II. 54—68. Néhány híres hagyaték ezüstneműinek számszerűen megadott súlyértéke 500—4500 gira ( = 35—315 kg) között mozgott. — Fráter Györgyre: Bessenyei J.: 1504—1566. Memória rerum, A Magyarországon... Lajos királynak születése óta esett dolgok emlékezete (Verancsics évkönyv). Bp. 1981. 176. — Gyulaffy Lászlóra: Gyulaffy László végrendelete. Közli: Ks. Történelmi Tár, 1911. (alább: Ks.: Vegyes közlések) 594—598. — Varkocs Miklósra: Szabó K.: Ezüstművek és drágaságok összeírásai a XVI. századból. Századok, 1877. (alább: Szabó K.) 556—563. — 1 gira ezüstöt 8 arany Ft értékűnek tekintettek: Thaly 1875. 205. 100 Takáts S.: Végvári vitézek, szegény legények. Bp. 1951. (alább: Takáts: Végvári vitézek) 24, 93. — Uő: Régi idők, régi emberek. Bp. 1922. (alább: Takáts: Régi idők) 70. — Uő: Rajzok III. 168, 212, 226. — Egy-egy győzelem után sok ezer Ft-ot érő hadizsákmányok: uo. 168. ,0 ' NT csal. lev. 52, 54. — Komáromy 1904/Péchy, 577—580.
