Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Csongrád megye 1561
adóztatásból kieső Tisza-jobbparti helységek sok helyütt már újonnan jött, földhöz alig kötődő lakossága volna hozzáadandó a megye teljes lélekszámának hozzávetőleges megállapítása céljából. A hódoltság lét- és vagyonbizonytalansággal terhes évtizedeiben nagy volt a feudális tulajdonnal rendelkezők csongrádi fluktuációja. Az 55 ismert birtokos közül mindössze 16-ról bizonyítható, hogy férfiági elődeik (illetve intézményük) legkésőbb az előző évszázadban honosak voltak már a megyében. Az új urak közül csupán Zay, Liszti és Viczmándy jutottak jelentősebb portaszámú földtulajdonhoz, amelynek törzsrésze Pöstyéni-javakból került ki — ezek magszakadás útján szálltak a kincstárra, s nem sokkal az adójegyzék elkészülte előtt adomány útján Zayékra. Zay — délvidéki eredetű mágnás — hadvezéri érdemei jutalmaként kapta, sok más mellett, ezeket a földjeit is, Liszti udvari kancelláriai titkárként, Viczmándy, a Délvidékről Zemplénbe szakadt földesúr, főispáni tisztség viselőjeként érdemelte ki a javakat. Szerényebb vagyonú földesurak is részesülhettek az egykori Pöstyéni-jószágból: a délvidéki származású Jakabházyak, Muthnokyak és SafTarithok (mindhárom család már a Pöstyéniek kihalta előtt), a Jakabházy Mihállyal osztozó Thúz Mátyás, valamint a dunántúli eredetű Niczky (az utóbbi részben a Ramocsa család útján). Nem egy közülük egykori Pósaíi-, Zeleméry-örökségből is részesült. Számottevő volt még Mágochy Gáspár gyulai kapitány 2 falujának portaszáma is (Izeket még dunántúli eredetű apja szerezte), s ennél is tekintélyesebb Csányi Ákos dunántúli középnemes helységéé (Mártélyé); ő patrónusának, Nádasdi Tamás nádornak a kegyéből válhatott itt nem sokkal korábban földesúrrá. Az ismeretlen eredetű Gorolyay (?) Pálnak 2 kisnemesi helységben voltak portái, mint a hozzá hasonlóan csupán átmeneti időre idekerült Balassa Bálint utódának. A hódoltság első évtizedeiig Csongrádban földesúrrá lett családok legtöbbje — érthető módon — az Alföldről (ezen belül a szomszédos Külső-Szolnok, Békés és Pest megyéből) érkezett, továbbá a hódolt Délvidékről, horvát—szlavón földről és a Dunántúlról.
