Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
Az ország leggazdagabb birtokosai (az 500 portánál többel rendelkezők) közül iparosbányász népességet jelentős számban a királyon és Báthori Andráson (ti. a sóbányák, illetve a szénégetőknek otthont adó szepesi bányavárosok tulajdonosain) kívül csupán Nádasdi Tamás, Serédy Gáspár meg Batthyány Ferenc jószágán találtak, de együttesen ez a 22 nagyúr az átlagarányon felül részesült az iparüzőkből és bányászokból. Ám akármelyik megyében figyeljük is meg a birtokkategóriáknak az iparűző- és bányásznépességen való osztozását, egyetlen kivétellel mindenütt szembetűnő lesz a nagy- (és közép-) birtok fölénye. Egy-kettőnél több iparűzőt szinte csak a nagy- vagy középbirtokon lehetett találni. Pozsony megyében a molnárok legnagyobb része gazdag bárók (Serédy, Fugger, Lossonczy) meg az esztergomi érsek földjén élt, Sopron megye 10 malmából 9 Teuífel Erasmus, 1 Nádasdi Tamás birtokán őrölt. A 10 portán aluli kisbirtokosoknak mindenütt alig jutott csak belőlük. 396 Ahol alaposabb volt a számbavétel (Zala és Vas megyében), ott a malmok (molnárok) jelentős százalékát találták egyházak (elsősorban szerényebb rendházak és plébánosok) kezén. Zala megye molnárokat tartó 76 birtokos ura közül 25 volt egyházi. Királyi városok úrbéres birtokán csak kivételképp írhattak össze malmot (így egyet Eperjesen). A táblázataink utolsó rovatába tömörített, eléggé divergens társadalomelemek (összesen 5579,5) közül mindenekelőtt a 470 nemest kell elkülönítenünk. 397 Legnagyobb csoportjuk Szabolcs, Szatmár (és Bereg) megye egytelkes nemeseié (288 személy), a másik: Vas és Zala megye hódolt területekről menekült nemeseié (149 személy). Kívülük csupán a Szakolca városában (Nyitra megye) összeírt 19 nemesi ház érdemel még említést. A többi nemes elszórtan, néhol ugyancsak menekültként éldegélt. 398 Az adómentes papság általában csak mint nemesi jogú telkek birtokosa került be az összeírásokba (köztük sok plébános is). Néhány nagybirtokos városaiban azonban az úr szárnyai alatt csoportosan meghúzódó papokat (presbiteri, domus presbiterorum) is jegyzékbe vettek: Újgalgócon (Nyitra megye), Báthori András és Székely Magdolna birtokán 9-et, Tasnádon és Zilahon (Közép-Szolnok megye), Fráter György jószágán 18-at, illetve 7-et, 3 további helységben csupán elszórtan egyet-kettőt. Ung és Bereg ruszinlakta faluiban a király, Dobó Ferenc és a Homonnayak birtokterületén 18 pópáról készült följegyzés. Másutt — elvétve — harmincadosokat, vámosokat, városi tisztviselőket, királyi sólerakatokat, kocsmát, a Sáros megyei Héthárson fürdőt foglaltak jegyzékükbe a dicatorok. Az úrbéresek tömegéből adómentességük miatt kiemelt bírókat — néhány ezer személyt — az összeírok korántsem egyenletes alapossággal regisztrálták. Ahol lelkiismeretesen jártak el, és többé-kevésbé egyenletes volt a települések megoszlása, ott sokszor a helységek túlnyomó részére jutott bíró, csupán az egészen aprókra nem (így Szatmár, Szabolcs, Kraszna megyében). KözépSzolnokban és Máramarosban már jóval több község maradt bíró nélkül, de ott is leginkább a kicsiny népességűek, Közép-Szolnokban pl. főként a keleti, hegyesvidéki birtokokon fekvők. Vas megye nyugati része uradalmainak földjén több (akár 10-nél is több) apró helységet fogtak össze egy-egy judicatusban, egy-egy bíró alatt, és a kistelepülés-csoportoknak ilyen egybefogása a megye más részein, valamint Zalában is szokásos volt. Szó sincs azonban arról, hogy az összeírok minden vasi és zalai judexet jegyzékbe vehettek volna, különösképp Zalában, ahol kimutatásuk szerint 727 396 Kivételképp: Liptó megye mindkét összeírt molnárját kisbirtokosok földjén találták, Nógrád megye egyik kisbirtokosára, Szőllősy Miklósra, 3,5 jutott. Sárosban jó néhány olyan malom volt a hasonló sorsú kisnemesek birtokterületén, amelyeket láthatólag nem tudtak üzemeltetni, hiszen „pusztán" álltak. 397 Őket elsősorban az egytelkes nemesség országos számbavételénél kell tekintetbe venni, a külön jegyzékbe fölvett egytelkesekkel és az „all." rovatba került „domus curialis"-ok egy részével együtt. 398 Számon tartottak egy megyei törvényszéki épületet (Bereg megyében), Eperjes város nemesi jogú házát (Zemplén megyében) és egy szolgabírótelket is (Sopron megyében).
