Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
Közelebbről figyelve a pusztatelkek területi szóródását látható, hogy azok a töröknek csak részben alávetett megyék hódoltsági részén, illetve annak közelében sűrűsödtek, védettebb tájakon pedig ritkultak (ilyen megoszlás volt Somogy, Fejér, Tolna, Komárom, Nógrád, Borsod megyén belül). Zalában a Kanizsa körüli veszélyzónában nőtt meg különösen a számuk, Nyitrának ellenséges becsapásoktól sújtott déli szélén. Békés megyében egyedül a gyulai vár körzetében akadtak pusztatelektől mentes faluk. A Csanád és Békés 2, illetve 7 helységéből elmenekülőket kétségkívül a hódítók fenyegető közelsége riasztotta el, köztük a 200 üres telket maguk után hagyó gyulai királyi szervitorokat is. Aligha véletlen, hogy Bihar megye különben csekély számú pusztatelkéből különösen a SebesKörös nagy forgalmú, veszélyektől alig védett völgyére jutott viszonylag több; az ellenséges fenyegetés nem volt nagyon távoli, hiszen a bihari összeírok 3 török fogságba esett és 4, hadjáráskor elveszett jobbágycsaládfőről tudósítanak. Tolna 3 helységéből a török miatti félelemből futott el több mint 20 család, 4 más ottani faluban pedig török „felprédálás" tett pusztává hozzávetőleg hasonló számú jobbágyportát. Ezek az adatfelvételek majd mindenütt a hódoltatást, dúlást követő években készültek. Ahol nem a török volt a veszély forrása, ott is többnyire a nyitott, síksági, kevésbé védett tájak károsultak, s vesztették el több úrbéresüket, ahogyan Mosonban a Duna menti országút közelében, Szatmárnak, Beregnek és Zemplénnek pedig sík részein. Hegyes-erdős vidéken csaknem mindig jóval kevesebb pusztatelek akadt; kivételszámba ment a Kis-Kárpátok tűz pusztította előtere (Pozsony megye) vagy az abaúji hegyeknek és Torna megyének néhány helysége. A paraszti településállomány kíméletlen pusztítói voltak a tűzvészek. Mosón, Pozsony és Trencsén megye népe a vonuló spanyol zsoldoshad gyújtogatásának súlyos kárait kellett hogy elszenvedje, Dél-Zalában a törökök gyújtogattak. Nem volt megye, amelyiknek parasztságát a kisebb-nagyobb tüzesetek megkímélték volna. A keleti országrész több megyéjében (Szatmár, Közép-Szolnok, Kraszna, Szepes) a viszonylag nem nagyszámú pusztatelek nagyobb része ilyen okból maradt lakatlan, másutt — mint Sopron megye területén — csupán a puszták egyötöde volt lángok áldozata. Ahol egymás közelében fekvő települések egész csoportját károsította a tűz (mint a Szepes megyei Poprád-völgyben vagy Liptóban Rózsahegy körül), ott ugyancsak joggal gyanakodhatunk ellenséges gyújtogatásra. Előfordult, hogy egy-egy nagyobb helységben 15—20 vagy még több telek állt égéskár miatt pusztán, így Nagytapolcsányban (Nyitra megye), Szucsányon (Turóc megye) vagy Nagykállón (Szabolcs megye). Mivel a pusztulás okát az összeírok igen sok esetben nem részletezték, megannyi más népes helység, mezőváros aránytalanul halmozódó desertái közül ugyancsak sok lehetett hasonló eredetű (így Szakolcán: Nyitra megye, Sároson: Sáros megye, Hevesen: Heves megye, Segesden: Somogy megye). Ritka volt az olyan oppidum, amelyikben ne akadtak volna üresen álló porták (ahogyan Nagyszőlős Ugocsában vagy Abaúj megye két mezővárosa). Vonuló seregek és pusztító lángok mellett áldozatokat szedett a fel-felújuló pestisjárvány. Nyomában Tolna 5 helységének több mint 20, 3 békési településnek 16 jobbágytelke maradt pusztán, s a közelebbről nem részletezett nagyszámú többi haláleset is sok helyütt lehetett járvány következménye. Ritkábban ugyan, de az árvíz is járt jobbágycsaládok egzisztenciájának megsemmisülésével (ahogyan Bihar két falujában). Annál gyakoribb volt országszerte a jobbágytelkekről való elköltözés, többnyire szökés formájában. Éspedig a hódítóktól, az ellenségtől való menekülés már ismert esetein túl megannyi más okból. Vas, Nyitra és Trencsén megye szélső területeiről rendszeresen szökdöstek át szerencsét próbálni az országhatár túlsó felére, stájer, osztrák vagy morva földre. Pozsony megye északi felében 47 elköltözést jegyeztek föl azon a kettőn kívül, amelyik a földesúr parancsára ment végbe. Nyitrában többen vonultak más úr
