Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
Az egész nemesi társadalom legnagyobb eseménye az országgyűléseken meg a nagy hadjáratok alkalmával tartott káprázatos ünnepségek voltak a pompás ruhákat megcsillogtató felvonulásokkal, lakomákkal, lovaggá ütési szertartásokkal, harcijátékokkal, a győzteseknek értékes jutalmak osztásával. A kortársak számára hosszú időn át emlékezetes marad Miksa 1563. évi koronázási ünnepsége. 319 Annál kevesebb része volt a magyar nemességnek városias-polgárias szórakozásokban, amilyenekből pl. a Londonban gyülekező angol nemes már ekkor kezdett részesülni. Királyi székváros híján az itteni kicsiny, javarészt német nyelvű városok kevés vonzerőt gyakoroltak. A nemesek városba szivárgása ennek ellenére megkezdődött, és 1563-ban már törvény szabályozta nemes és polgár városbeli együttélését. 320 Az urak és kíséretük testápolási kultúrája, úgy látszik nem maradt el a polgároké mögött. 1550 telén, a pozsonyi gyűlés alkalmával Nádasdi Tamás emberei közül többnek a fürdőjére számoltak el pénzeket, 1548-ban pedig a bécsi út meg a hosszú bécsi tartózkodás alatt hetenként mosattak fejet. Betegség esetén a gazdagoknál alkalmi háziorvosok és bécsi gyógyszerek álltak rendelkezésre, Nádasdiék minden komolyabb bajra Bécsből vártak segítséget. 321 •** MŰVELTSÉGI VISZONYOK Az országnak azok a nagyurai, akik a királyi udvar állandó látogatóiként, néhányan pedig külföldjáróként is már Mohács előtt lépést tarthattak a kor friss szellemi áramlataival, a Habsburg-uralkodó alatt még jobban megkapták erre a lehetőséget. Ugyanakkor láthatták, hogyan kerülnek át a középkori klerikus értelmiség funkciói mindjobban a nemesség (illetve annak felső rétege) kezébe, és hogy mennyire nem elegendő már e funkciók gyakorlásához a régi udvari műveltség: nem elég a hadvezetésben való jártasság, némi jogi ismeret meg a magas körökben való sima mozgás elsajátítása. Bécsi érvényesüléshez az addigi latin mellett most legalább a német nyelvet is el kellett sajátítani, 322 a funkciók ellátásához pedig a hagyományos jogi műveltség mellett a humanista kultúra számos elemét, gondolkodási formáját is birtokolni kellett. Nem volt nehéz belátni, hogy mindehhez a korábbi oktatási módok megújítására és a felsőfokú iskolák sűrűbb látogatására van szükség. Ezt követelte meg utóbb az akkoriak számára oly döntő fontosságú vallási szempont is: a választott hitben való biztonságos megmaradást, az annak harcos védelmére való felkészülést legjobban a magasabb iskolák, mindenekelőtt a külföldi egyetemek biztosították. A látogatásukhoz — meg a hazai iskolák átszervezéséhez — szükséges anyagiakat a nagy- és középbirtokokon elő lehetett teremteni, legalábbis azokon, amelyek háborús pusztításoktól megkímélve, rugalmas gazdálkodás mellett, viszonylag szabadon élvezhették a mezőgazdaság prosperitását. A várbirtokos vázsonkői Horváth Gáspár 1579-ben készült végrendeletében egyik fiát úgy hagyta Radéczy püspök-helytartóra, mint főtutorára, hogy az tanítássá: „az két kisded fiacskámat... — rendelkezett tovább — ugyan itthon tartsák, miglen tanosságra méltók lesznek", készpénzből „excindáljanak a tutorok a több fiaimnak az apróknak tanosságokra annyit, kivel tanejthassák őket". 323 319 Istvánffy 277. — Krizko P.: Az 1563. évi koronázási ünnepély. Századok, 1877. 38—42. 48. — L. még: Istvánffy 182—182, 319. — Szamot a I.: Régi utazások Magyarországon és a Balkán-félszigeten. Bp. 1891. 148. 320 Pach Zs. P. 164, 193. 321 Kumorovitz—Kállai I. 315—322. II. 59. — NT csal. lev. 42, 60—61, 64—65. — Sinkovics 163. 322 Forgách Ferenc szerint a pécsi püspököt és Krussith Jánost, akiket obscuri et imbellesnek nevez, főként a „peritia linguae germanicae", meg a hízelgés és ajándékok segítettek vissza a császár kegyeibe: Forgách 284. 323 Sörös 1905. 266—268.
