Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Nógrád megye 1549

városi kiváltsággal nem rendelkező helységek közül 18 is akadt, amelyik (lakói számát tekintve) az utóbbiakat megelőzte; a legnagyobbak: Ecseg, Lóc, Megyer, Endrefalva és Jobbágyi. A legfontosabb városok valamennyien, a legnépesebb községek pedig többségükben nagybirtokosok kezén voltak; elsősorban Lossonczyén, Országhén és Balassa Zsigmondén. Az összeírt népességnek alig 6-7%-át lehet csak városlakónak tekinteni. Egy évtizeddel az itt feldolgozásra kerülő rovásadójegyzék elkészülte után Nógrád megye déli részének lakosságát a budai szandzsák török összeírói is részletesen felmérték.

10 Azokat az 1542ben még lakott helységeket, amelyeket magyar részről az évtized végén már pusztaként tartottak számon vagy nem írtak össze, általában az 1559. évi török kimutatás is pusztán találta. Néhány kis portaszámú település az 1550-es években vált pusztává (így Szőrös, Zsuny és az átmenetileg népesebb Endrefalva is). 62 helységnek az 1559. (illetve 1542.) évi rovásadóadatait lehetett a szandzsákösszeírás adataival egybevetni. Az utóbbiakból az újonnan összeírt családokat és az 1546. évi török összeírás „megmaradt" családjait összegeztük ahhoz, hogy az 1559-ben számba vett tényleges családfőszámot megkaphassuk; ez az összeg pedig csaknem 2,5-szerese az 1540-es évekbeli porták és más egységek együttes számának (2494:1080). Ha tehát valószínűnek vesszük, hogy a magyar részről a portákon kívül számba vett családok (499,5) a török nyilvántartásba is hozzávetőleg hasonló mennyiségben kerültek be, akkor azt kellene feltételeznünk, hogy az 1540-es évek egy-egy portája mögött 1559-ben 3,4 család húzódott meg (1994,5: 580,5). A fönt jelzettnél jóval kisebb különbség mutatkozik — 6 község esetében — a dicaegységek és a hatvani szandzsák 1550 körüli adóösszeírásának házas adózószámai között (68:66,5). A zsellérek és más dicaegységek számának a török adózókéból való levonása után 1 portának csak 1,2 török adózó fog megfelelni (26,5:23).

11 Az 1540-es évek végén két rovásadójegyzékből név szerint megismerhető megyei birtokosság (összesen 266 név) csaknem 3/4 részének (192-nek) hasonló nevű elődei (illetve egyházi szervek esetén az azonos intézmények) legkésőbb a 15. században kétségkívül rendelkeztek már Nógrád megyei jószággal. A nógrádi birtokos fluktuáció eszerint eléggé kismértékű maradt. A nemesúri birtokok közül alig néhánynak volt viszonylag friss a megyei tulajdonjoga, így a szlavóniai eredetű Tahy Ferencé a sági uradalomban (korábban a Sághyaké), Szörényi Péteré a füleki (azelőtt Perényi, illetve Bebek) uradalom egyik falujában meg kisebb urak jószágán. Lónyay Péter (testvéreivel együtt) a Báthoriak és mások szandavári uradalmának 4 helységéhez jutott hozzá. A régi helybeli családok közül a Derencsényi jelentősen bővíthette birtokállományát a salgói uradalom megszerzésével. A beköltöző családok túlnyomó része Gömör és Hont megyei, néhány közülük Bars és Heves megyei eredetű volt, más tájakról csupán elvétve érkeztek. • 10 Káldy-Nagy Gy.: A budai szandzsák 1559. évi összeírása. Bp. 1977. 11 Fekete L.: A hatvani szandzsák 1559. évi összeírása. Jászberény, 1968. 16. s. köv. (A 6 helység török adózóinak teljes száma