Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
főhadnagy, 1 udvarmester, 1 lovászmester, 1 titkár, 1 sáfár, 2 tárnok és több komornyik jelenlétéről tudunk. 229 A nagyurak szervitori garnitúrájának törzse hosszú időn át maradt meg dominusa és annak utódai mellett. Zolthay András a század közepén Nádasdiné Kanizsay Orsolya előtt a maga családja többgenerációs Kanizsay-szolgálatára hivatkozik, egyebek közt az Orsolya nagyapjának tett szolgálatokra: „Sok esztendőtől fogva az Zolthayak neve meg volt írva az Kanizsai urak registrumában." 230 így a szolgálat gyakran már kisgyermekkorban kezdődött. Nemcsak a régi szervitorok leszármazottaié, hanem az olyanoké is, mint Őry Mihály („jámbor nemes ember gyermeke") fiáé, akit apja — sok apró árvája közül egyet — a nádor fiának hagyott „testamentumba örök szolgául". 231 Oláh érseknek nemcsak Istvánffy Miklós volt alumnusa, hanem a végrendelkező főpap még két fiatalról szólhatott úgy, mint akiket „ego a pueritia alui et nutrivi". 232 Az ilyen gyermekkori szolgálat emlékei a késő felnőttkorig kísértek; Józsa testvér, domonkos barát a páduai egyetemről írta egykori úrnőjének, Révay Ferencnének, hogy apja — takácsként és kenyérsütőként — feleségestől sokáig szolgált Révaynénál, csak maga Józsa vált ki már korán az udvarból, hogy a körösszegi domonkosok közé álljon, akik utóbb Páduába irányították. 233 A nagybirtokos család férfiági kihalása esetén a szervitorok simán átallhattak a jogutód szolgálatába, ahogyan ezt az utolsó Kanizsay halála után (1532) Nádasdihoz szegődő nem egy szervitor tette. 234 A familiárisok közt volt a helye az úr közelebbi-távolabbi rokonságából udvarába (illetve birtokára) fogadott személyeknek is. A familiárisi állhatatosság említett példáival szemben mindennapos volt a szervitorok fluktuációja is. Szabad mozgási lehetőségük adódott mindenekelőtt a dominusnak férfiörökös nélküli elhunytával. Szalay János halála után embereinek egy része a jó baráthoz, Nádasdi Tamáshoz állt át. 235 Máskor a nagyúr halála vagy a vele való egyetértés megbomlása a szervitorok egzisztenciájának teljes elbizonytalanodását okozta. Somlyai Bárhori András Fráter György halála után került ilyen állapotba. „Én immár úr nélkül vagyok" — írta Nádasdi Tamásnak; a vajdától kért tanácsot, Castaldóval tárgyalt elszegődése ügyében, de Nádasdit is kérte, szerezzen neki „fizetést" a királynál. 236 Feledy Eusztákot Bebek hagyta cserben. „Sehol semmi szerem nincs" — panaszolta 1530-ban Serédy Gáspárnak, felajánlkozva Serédy és a király szolgálatára („mindenre kész volnék"); ha pénzt kapna lovakra, jó legényeket tarthatna és oda vonulhatna, ahol szükség van rá — írta. 237 Alapy János és társai szolgálatuk megújítását kérték Nádasditól (1543), ha pedig ez nem volna lehetséges, akkor azt, hogy „szerezzen el valakinek az urak kezzől". 238 Máskor a vezető beosztású familiárishoz érkezett a további szolgálatra vonatkozó kérdés. „Kínálja meg ü nagyságát (ti. Nádasdit), kérem kegyelmedet" — írta Térjék Pál Csányi Ákosnak. 239 Egymás támogatására a nagyúr emberei egyébként is mindenkor számítottak. 240 229 400 magyar levél 43, 68, 89—90,95—96,100—101, 121,161,167, 202—203, 209. — Takáts S. a kor udvarainak ennél jóval magasabb létszámáról is tudni vél: Régi idők 29. 230 Takáts: Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp. é. n. 159. 231 NT csal. lev. 59. 232 Merényi 144. 233 M. hölgyek 16—18. 234 Komoróczy 52. 235 Dombay Jánosra 1. Mályusz: LK 1926. 113—114. 236 Komáromy 1905. 103—106. 237 Thaly K.: Magyar levelek a XVI. század első feléből. Századok, 1874. 348—349. 238 Mályusz: LK 1925. 72. 239 400 magyar levél 248—249. 240 „Azon is igen örölek, hogy az én gazdámnak commendáltál engemet, kit kérlek, hogy ennek utána es mieljed, mentül jobban tudod" — szólt a levél (1544) Zoltán Imrének, Nádasdi Tamás egyik bizalmas emberének: 400 magyar levél 26—27. — Péter deák 1549-
