Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Mosón megye 1549
Porta % 100 portán felüli birtokok 399 54,6 11—100 porta közti birtokok 294,5 40,3 0—10 porta közti birtokok 36,5 5,1 Összesen 730 100 Az összeírást megelőző években tekintélyes számú jobbágy háztartás esett áldozatul a seregjárásoknak, mindenekelőtt a Duna menti nagyút közelében, ahol spanyol zsoldosok gyújtogattak (ezen a területen kívül csak Tétényen és Nyúláson volt még pusztatelek nagyobb számban). A legtöbb elhagyott telek a király és Bocskay Pál birtokára esett. Sok helyen megindult már az újjáépítés; az átlagot meghaladó mértékben a módosabb uraknál: a kamaragróf helységeiben és más nemesi középbirtokokon. Puchheim Köpcsénybe horvát családokat telepített. A megye mindössze két majorságát középbirtokosok (Litteratus Imre, Rauscher Sebestyén) földjén írták össze, 2 a 15 helységben jegyzékbe vett pásztorok zömét a király és az egyházak birtoktestein, ugyanott a 110 megyebeli zsellér csaknem 2/3-ad részét; a többiek 3 jómódú úr zsellérei voltak. 3 Az összeírt mezővárosok közül Nezsidert (Neusiedert), Óvárt és Mosont találták a legnépesebbnek, az első 59 portával és 16 más egységgel, a másik kettőt 35 + 16 és 23 + 31 portával, illetve más egységgel. A többiek (Rajka, Köpcse, Zurndorf, Oroszvár) népessége alig vetekedhetett azokéval. A mezővárosok és a sűrűbben lakott (20 portán felüli) helységek legnagyobb része (7 közül 5, illetve 14 közül 10) a király földjén feküdt. Egy-egy mezőváros Puchheimé, illetve Jósáé volt, 2 igen népes helység a heiligenkreuzi apátságé. A mosoni birtokostársadalom a 15. századról a 16. század közepére erősen kicserélődött. Az 1549-ben összeírtak közül a 3 egyházi testületen (meg a királyon) kívül csupán a Rauscher és a Lipcsey (korábban Nagylucsei) család birtokolt már az előző évszázadban is a megye földjén. A király későbbi hatalmas uradalma akkor még a Szentgyörgyi-Bazini család kezén volt, s a família kihaltával lett a kincstáré; belőle vált ki a kisebb királynéi birtok is. Részben ugyancsak korábbi Szentgyörgyi-Bazini, részben kisebb nemesi birtokokhoz jutottak hozzá a főleg adomány, házasság, öröklés útján meggyökerezett új nemescsaládok: a szomszéd megyékből a Jósa, a Horváth, a Pálffy, idegenből a Puchheim család, valamint a néhány portás kisbirtokok urai. A 21 ismert nevű birtokosból azonban (Mária királynéval együtt) még így is 8-at tekinthetünk legalább az előző század óta helyben birtoklónak, illetve ilyen birtokló férfiági leszármazottjának. • 2 Az előbbinek Magyarkimnyén regisztrált „curia dominorunV'-át tekintjük majorságnak. A 4 szolgálatvállaló közül 2 (királyi birtokon) várszolga, illetve vámos volt. 3 Az „egyéb" rovaton fölvett személyek a bírókon kívül csaknem valamennyien pásztorok (Barátfalu, Gálos, Gáta, Halászi, Hegyeshalom, Levél, Nezsider, Niklosdorf, Óvár, Pálfalva, Szentiván (2), Szolnok (2), Védeny, Winden, Zurndorf helységekben). Kívülük Nezsiderben 6, Halászin és Védenyben l-l nemest, Óváron 2 harmincadost írtak össze. Az egyetlen jegyzékbe vett iparos (Óváron) pék volt. \
