Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Máramaros megye 1549
tulajdon volt, egy pedig deákműveltségű emberé). 4 Huszt város 8 nemesi háza, illetve 5 prebendanus háza, továbbá 19 helység nemesi kúriái már csak részben takarnak majorsági üzemeket; más részük mögött egytelkes nemesek apró gazdaságai rejtőznek. 5 A 16 máramarosi szolgálatvállalóból 15 volt béres, akiket tehát kétségen kívül a termelő munkában foglalkoztattak. A béresek munkaadói, akárcsak az allodiumtartók, középbirtokosok (Brodarith 12 béressel, Dolhay) és egy egyházi intézmény (a remetei pálosrendház 2 béressel). A huszti uradalom 4 várszolgálatot teljesítő helységére (Bustyaháza, Dúlfalva, Száldobos, Talaborfalva), ahogyan ez hasonló esetekben lenni szokott, túlnyomórészt nem mezőgazdasági jellegű munkák hárultak. 6 Több száz embernek adtak kenyeret a máramarosi sóbányák. Munkásaik és tisztviselőik — túlnyomórészt 4 királyi városban — a bányák sóvágóiként, sószállító hajósokként (tutajosokként) és a „sokamra" más alkalmazottaiként élveztek adómentességet, összesen 232-en. 7 Felsőróna mint a sóbányákhoz tartozó település élvezett kollektív adómentességet. Az „egyéb" rovaton fölvett személyek egyetlen (remetei) hajós kivételével valamennyien bírók. Nagyobb népességszámú (10 körüli vagy annál több portával összeírt) helységekben szinte mindenütt működött bíró, a kisebbekben csak ritkán. A megye 5 úgynevezett koronavárosából 4-et igen tekintélyes népességgel vettek jegyzékbe: Szigetet, Visket, Técsőt és Husztot (28+ 199, 76 4-73, 26+ 106, 66,5 + 13 portával + más egységgel). Csupán Hosszúmező maradt el erősen mögöttük. Az apró máramarosi falukat azonban, népességük méretét tekintve, még ettől a kisvárostól is tekintélyes távolság választotta el, a közülük legjobban kiemelkedő Úrmezőt, Nagybocskót, Herincsét és Szarvaszót (javarészt középnemesek és egyháziak birtokait) is. A helységek feltűnően alacsony portaszámát kétségkívül a pásztorkodó, s ekképp adóztatásba nehezen bevonható román és kárpátukrán jobbágyok magas aránya is magyarázza. A jegyzékkészítők alapos módszerének jóvoltából Máramarosban feltűnően sok szerény vagyonú (10-nél nem több portával rendelkező) birtokost ismerünk név szerint. Tekintélyes részük férfiági elődei legalább néhány nemzedék óta helyben birtokoltak már (186 tulajdonos közül a királlyal meg 2 egyházi intézménnyel együtt 108-nak a birtoklása volt így folyamatos). A jelentősebb birtokok közül csak kettő került az összeírást megelőző évtizedek során új gazda kezére: a szlavóniai eredetű Brodarith a felesége, Pogány Sára kezével jutott néhány községben eléggé tekintélyes csebi Pogány-javakhoz, a Dunántúlról idekerült Nagyváthy János pedig részint Bilkey rokonság, részint a rozsályi Kunok jószágaiból részesült. A helyi birtokostársadalom főként a szomszédos megyékből, köztük is elsősorban Szatmárból nyerte utánpótlását. 4 „Allodiumok" működtek a következő helységekben: Veresmart, Körtvélyes, Kirva, Keselyümező, Dolha, ÚrmezŐ, Gernyés, Herincse. 5 Curiae nobilitares: Szacsal: „több" (curia), Fejérfalva, Somosfalva, Budfalva: 2, Gyulafalva: „több". Bártfalva: „több", Szlatina: 4, Középsőapsa: 12, Alsóapsa: „több", Szaplonca: 2, Szarvaszó: 7, Dolha: 5, Bedő: 7, Vajnág: 3, Uglya: 5, Darva, Kricsfalva: 12, Kövesliget: 5, Berezna: 3. 6 Mercennarii: Kirva, Remete: 2, Úrmező: 12, Servitor: Újbárd. 7 Valamennyi az „ip." rovaton. Szarvaszó: 7 nautistae, qui ex cameris salium deferunt sales et non dicantur, sed sunt liberi. Sziget: 72 nautae, qui pro libertinis habentur, quia serviunt ad naves salium, 66 cisores salium in fodinis, 1 pistor ad Ronam circa fodinas serviens, 1 numerator salium, 1 cocus ad fodinas serviens, 1 balneator, 1 claviger, I lapatista, 8 importatores salium, 8 kerekistae, 2 gepelistae. Hosszúmező: 7 nautae, 6 cisores salium. Técsö: 1 carbonarius ad fodinas salium, 42 cisores salium. Visk: 4 nautae, 3 kormanistae.
