Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Külső-Szolnok megye 1561

után többször az eladományozás sorsára jutott. A délvidéki származású nagyúr, Zay Ferenc, az 1550-es években kapott meg két egykor Vezsenyiek, majd Kinizsi Pál tulajdonában lévő helységet (Sast és Kürtöt), de további birtokai is voltak a megyében, részben Pöstényinével (Csongrád megyei középbirtokos özvegyével) közösen, az egykori Pói család falui. Pöstényiné ezenkívül a garamszentbenedeki konvent egy faluját meg más községek részeit is magáénak mondhatta. Horváth Gergely két faluját röviddel előbb még az egyik gyulai vitéz és a kincstár tartották kezükben; a kettő közül a jelentősebb település egykor pálos rendi tulajdon volt. Szerény vagyonú helybeli nemes családok örökébe lépett — egyetlen községben — a dunántúli eredetű Nagyváthy Ciriák. A 16. század közepéig Külső-Szolnokba beszármazott famíliák nagyobbrészt a közeli alföldi és délvidéki tájakról érkeztek.