Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
költségessé tette a felutazást, különösen a kelet-magyarországiaknak, 175 ám ha a maguk fontos ügyeiről volt szó, nem sajnálták a fáradságot. Pethő János 1561-ben üres tisztségek betöltésének ügyét tárgyalta az udvarnál Miksával és a tanácsosokkal, (egyik tisztségnek ő maga volt a várományosa), Zrínyi ugyanabban az évben „ijesztette volt meg Deseöfy uramat, hogy Császárnak is reá panaszol"... A bárók eszerint bármikor bejuthattak az uralkodó színe elé; országos ügyekben ő maga kérette őket magához, ahogyan Gyulaffy Lászlót Szigetvár első ostroma után. Batthyány Ferenc 1564-ben a beteg, halódó császárral hosszasan és bizalmasan elbeszélgetett. A mecklenburgi herceg látogatásakor Ferdinánd a magas vendég előtt „kérküvék" Nádasdi Tamás régi szolgálataival. 1552-ben az utolsó percig készült rá, hogy személyesen vegyen részt Oláh érsek ünnepi miséjén. Olyan jó volt kettejük viszonya, hogy az érsek-kancellár szükség esetén össze tudta őt békíteni egyik-másik nagyúrral. 176 Volt bátorsága az uraknak — Batthyánynak, Telekessynek — Ferdinánddal szemben erélyes fellépésre is. Ellenállásuk nemegyszer torkollott teljes hűtlenségbe. 177 Az európai társadalmakban íratlan törvény volt, hogy a ranghierarchia nem szakadhat el túlságosan a vagyonhierarchiától. 178 Az uralkodók származás, birtok, hatalom lehető egyensúlyára törekedtek, s szükségképp így kellett ennek lennie a Mohácsot követő évtizedek Habsburgudvarában is. A Ferdinándnak hódoló, majd a hozzá később csatlakozó nagyurak megtartották a származásuknak, vagyonuknak megfelelő pozíciókat. Az ország 18 legnagyobb (500 portánál többet kézben tartó) világi birtokosa közül csak néhánynak jutott örökös főispánság. Előbbutóbb azonban nagy többségük bekerült az „országos" vagy az „udvari méltóságok" sorába. A 18 világi birtokosból Báthori András az összeírás idején tárnokmester volt, Batthyány Ferenc korábban horvát—szlavón bán, ugyanakkor tanácsos, Nádasdi Tamás országbíró, Salm Miklós kamarásmester, Zrínyi Miklós horvát—szlavón bán. Székely Magdolna néhai férje, Thurzó Elek, akitől az örökség származott, egykor országbíró és helytartóként működött. Lindvai Bánffy László később lett ajtónállómester, Perényi Gábor és Országh Kristóf is utóbb országbírók. Balassa Zsigmond nem jutott feljebb a főispánságnál, akárcsak az özvegy Drágfy Gáspárné néhai férje, partiumi birtokok uraként is Ferdinánd híve. Két új embert, akik hadvezéri pályán működtek, kir. főkapitányságra (kapitányságra) emelt az uralkodó: az alacsony származású Serédy Gáspárt és a külföldről érkezett Bakyth Pétert. Ugyanez a méltóság jutott a két királyi udvar közt ingadozó Bebek Ferencnek, majd — évekkel utóbb a fontos déli határterületen — Lossonczy Istvánnak. Török János birtokainak jó része a Zápolyai-uralom területére esett, így a Habsburg-országrészen be kellett érnie az apjától örökölt vránai perjeli méltósággal. Somlyai Báthori András pedig — mindenestül a keleti országrészen fekvő birtokaival — személyében is a Zápolyai-udvarhoz kapcsolódott, s ott viselt funkciókat. Lévai Cseh János kiskorúsága, majd korai halála miatt nem jutott tisztséghez. Az udvarban mindannyiukat — még a partiumi-erdélyi birtokos somlyai Báthorit is — a bárói rend tagjainak tekintették, talán az Erdély felé orientálódó Török János kivételével. A következő, 300 és 500 porta közti birtokoskategória 179 „nemzetségei" részben azonosak az első 175 Sinkovics 154. 176 Komáromy 1904/Pethő, 421—423. — Uő 1904/Péchy 589—590. — Istvánffy 285. — NT csal. lev. 58. — Arch. Nád. Lev. Sárkány Antal Nádasdi Tamáshoz 1552. febr., 1551. júl. — Komáromy 1911. 548. — Ismeretesek az uralkodó és a Nádasdi család szoros, családias jellegű kapcsolatai: Ferdinánd nemcsak gyakran várta el, hogy a nádor elkísérje útjaira, hanem látogattatta betegsége idején, foglalkozott a nádor kisfiával; gyakran érkeztek a bécsi udvarba Sárvárról — néha külön kérésre — a gyümölcs-, oltvány-, baromfiküldemények: NT csal. lev. passim. 177 Batthyányi Ferenc horvát bán levele I. Ferdinánd királyhoz. Közli: Krejcsi F. Történelmi Tár, 1897. 574—576. — Komáromy A.: Thelekessy Mihály. Századok, 1890. (alább: Komáromy: Száz.) 472. — Komoróczy 13. — Fiedler 200. 178 Vö. Stone 28. s köv. 179 14 tagja közül 2 (Fugger, Forgách) nem személy, hanem család, 1 nem más mint Fráter György püspök, erdélyi kincstartó, 1 pedig (Lossonczy Istvánné) csupán elhalt férje vagyonának örököse, akinek 2 megyében fekvő birtokait évekkel az alapösszeírás után
