Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Kraszna megye 1549?

• Porta % 100 portán felüli birtokok 287 34,8 11—100 porta közti birtokok 363 44,1 0—10 porta közti birtokok 173,5 21,1 Összesen 823,5 100 Az igen csekély számú (17) puszta telek nagyobb része tűzvésznek esett áldozatul, a többiek pusztulásának körülményeiről nem kapunk információt. Helységenként sehol sem volt több belőlük 1-nél vagy 2-nél. A puszták elhanyagolható mennyisége mellett szembetűnő a „szegény" jobbágyoknak az igen magas száma (1142). Alig akad olyan település, amelyikben ne élt volna közülük legalább egy család. A Rézalján, a Meszesalján és számos településen sokkal több volt az ilyen, anyagi helyzete miatt mentesített jobbágyfamília, mint amennyi a porta. A közepes nagyságú birtokokon kevesebb szegényt vettek számba, mint amekkora azok portaaránya volt (ApafTynál és Bánffy Miklósnál azonban igen sokat találtak, Ippy Bertalannál ugyanakkor egyet sem). A 10 portán aluli birtokokra ugyancsak sok „szegény" jutott. A nagyfalusi plébános, Porczy István, Szénásy Péter vagy Vajdáné szegény jobbágyainak száma sokszorosát jelentette portáikénak. A 475 új telepítésű jobbágyból érdekes módon hasonlóképp a kisbirtok részesült portaarányán felül (köztük különösképp a sok szegényt is eltartó nagyfalusi plébános és Porczy István, továbbá Bozássy Demeter és Peres Gáspár), jóllehet az úrbéresek telepítésének akciója, valamint adómentességük fokozott terhelést kellett hogy jelentsen uraik számára. Ami a kisbirtoknál többletként jelentkezett, azt csaknem egészében a középbirtok új telepeseinek viszonylag kis száma egyenlítette ki (Ippynél egyet sem találtak). A nagybirtok sem az ott élő szegények, sem az új telepesek számát tekintve nem mutatott kilengést. Majorsági gazdálkodásra Krasznában egyedül Drágfyné Kispacalon számon tartott „nemesi kúriája" utal,

2 annyival is inkább, mert a faluban semmiféle úrbéres népesség nem élt, az tehát, úgy látszik, egyedül Drágfyné magángazdaságának és ak abban lakóknak adott helyet. A 169 szolgálatvállalónak csaknem a fele részét a nagybirtokos Báthori András foglalkoztatta, különösképp sokat a központi szerepet játszó és népes településeken (Somlyó, Kraszna, Perecsen, Goroszló, Valkó). A közép- és kisbirtok urainak így viszonylag kevés szolganép jutott (a jómódú Dancsra, Horváthra, Ippyre, Jakchyra, Kémeryre és sok szerény vagyonúra egy sem). A mindössze 3,5 portával, de, mint láttuk, nagyszámú szegénnyel és új telepessel ellátott nagyfalusi plébános azonban 11 servitornak adott kenyeret. A községi bírók csupán a kisebb helységekből hiányoztak.

3 Báthori András az egyik falujában 3-at is tartott belőlük. A középkor végén oppidumnak tekintett 2 krasznai település a 16. század közepén is tekintélyes népességnek adott szállást: Nagyfalun 41,5 portát és 143 más egységet, Kémeren 49 portát és 56 más egységet írtak össze. De mindkettőt felülmúlta Krasznának, az egykori megyeszékhelynek, valamint Somlyónak, az egyik uradalom központjának a népességszáma (61,5+136, illetve 47,5 + 85 porta + más egység). Elmaradt mögöttük a másik két uradalmi centrum (Valkó 26 + 38, Ipp 21+37 portával + más egységgel); annál szembetűnőbb Bagosnak és Perecsennek a többi települések közül való kiemelkedése (63 + 97, illetve 42,5 + 63 portával + más 2 Az „all." rovaton. 3 Az „egyéb" rovat valamennyi adata bíróra vonatkozik. Két esetben a bírókat a szegényekkel együtt írták össze.