Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Hont megye 1549

KIS-HONTI KERÜLET 1549 Kis-Hont Hont megye különálló kerülete volt; határai nem változtak a 16. század és a Gömör megyéhez való csatolás ideje között. Az összeírok a kis terjedelmű kerület minden települését jegyzékbe vették. 100 portán felüli birtokot Kis-Hontban egyedül Lossonczy István (temesi főispán és főkapitány, Kis-Honton kívül is több száz porta ura) mondhatott magáénak: 2 északi szöglet nagyobb összefüggő területein kívül neki adózott Rimaszombat városa és egy további, magában álló község is; összesen 177 porta 7 helységben. A középbirtokok (11—100 porta közti) kategóriájába is csupán 1 birtok számítható: a más domíniumokat is kézben tartó Feledy Euszták, utóbb főkapitány ajnácskői uradalma, valamint tiszolci részjószága. Az ennél kisebb birtokok urai közül 9-et ismerünk név szerint, köztük Balassa Zsigmond nagybirtokos bárót és főispánt, továbbá a várbirtokos Derencsényi és Putnoky család l-l tagját. (Az előbbi: zászlósúr unokája volt.) Egytelkes nemesek, egyházak birtokairól nincsenek adataink. Porta % 100 portán felüli birtokok 177 46,1 11—100 porta közti birtokok 91 23,8 0—10 porta közti birtokok 115,5 30,1 Összesen 383,5 100 Pusztatelkekről, zsellérekről vagy más, portákon kívül összeírt személyekről a ránk maradt összeírás nem tudósít. Az 1543. évi rovásadójegyzékből

1 kitűnik, hogy akkor Kis-Hontban 84 puszta telket, 1 puszta helységet, l-l malmot, illetve molnárt és 220 körüli (néhány helyen meg nem határozott számú) szegény jobbágyot vettek jegyzékbe. Jelentős, nagy népességű mezőváros a területen csupán Rimaszombat volt (130 portával, a teljes portaszám 1/3-ával). Az újabb korban bányavárosnak tekintették még Tiszolcot, amelyre