Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bevezetés
ban az 1555. évi számadás 14620 Ft-os évi bevétele csak 23%-ában származott kereskedelmi tevékenységből (3385 Ft, ezen belül 2650 Ft boreladásból, a többi a juhászat, a fürészmalom, a sörfőző jövedelméből, meg az eladott gabonából); igaz, a más forrásból bevett 11 235 Ft jó részének eredete nem tisztázható pontosan. 151 Végül a Thurzó-örökös Szaniszló szepesvári uradalmának 1564—65. évi nem egészen pontos számadásai 6354 Ft-ból 3721-et (58,6%) mutattak ki eladásból származó haszonnak (2227 Ft volt a borjövedelem, 842 Ft a sörjövedelem, 292, 150, illetve 109 Ft jött gabona, sajt, illetve bárányok értékesítéséből, a többi nagy- és kisállatok, bőrök, árpamaláta eladásából). A bevételek kisebbik felét az úrbéres szolgáltatások meg némi vámjövedelem, büntetéspénzek tették ki, 800 Ft-ot „az úr adott". Ugyanennek a jegyzéknek a „kiadási" rovatából tudjuk meg, hogy a kiadásként elszámolt 5125 köböl búzából és rozsból 543 köböl (10,6%) került eladásra, árpából, zabból, és tartárkából semmi, 134 hordó borból 46 hordó (33,8%), 923 hordó sörből 664 (71,9%). 152 Régebbi számítások szerint egyes felvidéki domíniumok (Füzér, Diósgyőr) az 1560-as években évi 12—22%-át jövedelmezték saját értéküknek, a munkácsi uradalom a század végén állítólag több mint 100%-ot. E számítások értéke azonban vitatható. 153 Ha a korszak urainak bevételéről teljes képet kívánunk alkotni, akkor nem feledkezhetünk el az országos méltóságok, valamint más tisztségviselők salláriumáról sem, de a parancsnokok, tisztek jól értékesíthető hadizsákmányairól sem. A század közepén az országbíró évi 1200, utóbb 2000, a nádor 4000 Ft készpénzt kapott, és ezeket az összegeket természetbeni járandóságok, katonatartásra kiutalt pénzek egészítették ki. 154 A foglyok és a zsákmányolt állatok, értéktárgyak gyakran kerültek árverésre, utóbb meg cserélgették, adták-vették őket. Mindhárom fent említett uradalmi számadás a bevételek és a kiadások meglehetős egyensúlyát tükrözi, az elszámolok arra is vigyáztak, hogy a kasszában legalább néhány forintos (de inkább 1—200 vagy több forintnyi) készpénz maradványt feltüntessenek. Ami a kiadásokat illeti, nagyobb biztonsággal csak a rendszeresen ismétlődő napi, heti kiadásokat van alkalmunk áttekinteni, hiszen az esetenkénti birtokvásárlások, építkezések vagy fogolykiváltások hatalmas tételeit a számadáskönyvekben igen ritkán jegyezték föl, s azokról csak esetlegesen szerzünk tudomást. Az uradalmak vételösszege, láttuk, tízezres nagyságrendű volt, értékes foglyokért néhány ezer forintot fizettek — Dobó Domokosért pl. 6000 Ft-on vett török rabot kellett adni. 155 Ugyancsak messze túllépték a költségvetés szokott kereteit a lakodalmakkal járó enormis kiadások; Nádasdiék nevelt leányának kiházasításakor a tervezgetők úgy vélték: „csak az élés is megérne két ezer forintot." 156 Más váratlan kiadások is felmerültek: a császári udvarral Prágából az egyesztendős birodalmi útra készülő Berzeviczy Márton 1561-ben az otthoni birtokon tartózkodó öccsétől kért pénzt adósságai kifizetésére és az udvari élet költségeinek fedezésére. 157 Az állandó terhek közül talán a legsúlyosabb a vegyes összetételű udvari (meg majorsági) személyzet tartása volt; ez még a védett régiókban fekvő uradalmaknál is a befolyó terménymennyiséget javarészt felemésztette. Az említett szepesvári Thurzó-számadáskönyv szerint (1564—65) az elszámolt gabona igen nagy részét (14731 köbölből 10235-öt, 69,6%) az ,51 Magyar Országos Levéltár Fényképgyűjtemény U 57 Pálffy cs. központi levéltára, 1555-i számadásösszesítés 152 Csáky kassai lt. fasc. 48. 1564—1565. Ampt Register. 153 Demkó 219. 154 Komoróczy 100. — Az állami tisztviselők és kamarai alkalmazottak fizetése 1549-ben. Közli: Kárffy Ö. Történelmi Tár, 1907. 477-480. 155 Istvánffy 260. 156 NT csal. lev. 48—51. 1559. 157 Berzeviczy Mártonra vonatkozó okmányok a Berzeviczy családi levéltárból Lomniczon 1550—1613. Közli: Berzeviczy E. Történelmi Tár, 1899. (alább: Berzeviczy 1899) 41-—42.
