Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Hont megye 1549
sok más birtokossal együtt nem említett meg név szerint, csupán összefoglalóan adta meg portáik számát. 2 Ennek a csoportosítási módszernek a következménye, hogy a kisnemeseknek Hont megyében viszonylag nagy a birtokállománya. Egytelkes nemesek 3 a megye 7 helységében éltek. A helységek egy kivételével a megye nyugati felében, a Lévától keletre fekvő zónában feküdtek. A nemesek számától az összeírás nem tájékoztat, de valószínűnek látszik, hogy településenként csupán néhány családról van szó. Egyházi tulajdonban a már említett 3 nagybirtok mellett csupán a sági premontrei prépostságé és a zenggi püspöké volt, valamennyiüké együtt 599,5 porta (a megyei porták 34%-a). Porta % 100 portán felüli birtokok 914,5 51,9 11—100 porta közti birtokok 358 20,3 0—10 porta közti birtokok 490 27,8 Összesen 1762,5 100 A ránk maradt összeírás a birtokosok és birtokaik nevén, valamint a porták számán kívül nem ad más információt; csupán az 1543. évi dicából tudjuk, 4 hogy akkor — a hódolás évében — a szegény jobbágyok száma a portákéhoz viszonyítva csaknem mindenütt rendkívül magas volt, és hogy sok helyen jegyeztek föl (egyes területeken nagy számban) pusztatelkeket is. (Malmokat, új telepeseket csak jóval korlátozottabb mennyiségben.) A megyének a már említett bányavárosok mellett 16 mezővárosa is volt, de közülük csupán Nagymaroson, Báton, Szebellében, és Egegen élt nagyobb számú lakosság (ezeket 60,42, 38 és 24 portával vették számba). Bozók, Börzsöny, Drégely, Hídvég, a 2 Nyék, az 5 Palojta, Pásztó, Perőcsény, Ság, Százd, Vámosmikola és Visk népessége csupán a szerényebb faluké körül mozgott. Ugyanakkor 10 községnek volt 20-nál több portája (Érsekgyarmatnak 44, Dacsólámnak 40, Alsófegyvernéknek 38). A kiemelkedő településekből a legtöbbet Lévai, az esztergomi érsek és a sági premontreiek tartottak a kezükben (kisebb nemesek csupán elvétve egyet-kettőt); a legnépesebb mezőváros (Maros) a királyé volt. A csábrágvári, lévavári és esztergomi érseki, ill. káptalani birtokok 1553-ban, 1554-ben és 1558-ban készült urbáriumai alapján 5 44 helység népességi adataira következtethetünk. Jobbágyés zsellércsaládfőik együttes száma több mint kétszerese a rovásadó portaszámának (1259: 599), s jobbágyaik egymagukban is csaknem 40%-kal többet tesznek ki, mint a dicabeli porták (828,5:599). Az 1:2 arány azonban irreális, mert a dica a portákon kívül nem közöl más (zsellérekre, szegényekre stb. vonatkozó) adatokat. Ha az utóbbiakat — a 94%-os országos átlag alapján, de a zsellérek levonásával — rekonstruálni próbáljuk, kb. 1,2 jobbágy jut minden portára. A megye név szerint ismert birtokosai 2/3 részükben (25-ből 16-an) helybeli középkori családok azonos nevet viselő leszármazottai voltak, illetve hosszú ideje helyben birtokló egyházi 2 A név szerint nem ismert nemesek az itteni birtokos-kategóriák közül valamennyien a kisbirtokosok közé kerültek, jóllehet egy helységen belüli porták száma két esetben — Vécén és Dacsólámon — még a 20-at is meghaladta, s elképzelhető, hogy voltak köztük jobbmódú, 10-nél is több portával rendelkező családok is. 3 Magyar Országos Levéltár (E 158.) Conscriptiones portarum XVII. 4 Uo. 5 Magyar Országos Levéltár Urb. et Conscr. (E 156.) 4/50, 16/5,45/25, kiegészítésként a (a 44. helységre) Uo. Reg. dec. (E 159.) comit. Hont, 1553.
