Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Heves megye 1549
Szászberek, Tarján meg Visonta. A községek közül Felnémeten, Nagytályán és Debrőn (uradalom székhelyén) mutatták ki a legszámottevőbb népességet. A felsoroltak birtoklásából kiemelkedően részesedett a 4 megyei nagyúr (a püspök, Lossonczy, Perényi és Báthori). Az 1549. évi adójegyzék számadatainak más forrásokkal való egybevetésére több lehetőség is kínálkozik: 84 helység esetében a dicával csaknem egyidejűleg készült dézsmajegyzék adatai állnak rendelkezésre, 82 helység esetében az 1550 körüli török adóösszeíráséi, 23 rovásadózó helység úrbéreseit pedig egy-egy 1553—54-ben, illetve 1558-ban kelt urbárium vette számba. 5 A gabonadézsma-fizetők (a csekély számú és igen rendszertelenül föltüntetett kereszténypénzfizetőkkel együtt) jóval több mint másfélszeresét adták ki a porták és más rovásadóbeli személyek együttes számának (2083 :1207), a szandzsákössszeírásba fölvett házas férfiak pedig 2,8-szorosát (3363:1217). (Török dzsizjeköteles ház ugyanakkor nem volt sokkal több, mint ahány dicaegység: 1527:1217.) Végül az urbáriumbeli úrbéresek (és a velük együtt összeírottak) csupán jó másfélszeresét jelentették a dicaegységeknek (774:462). A portákon élő családfőszámokra úgy próbáltunk következtetni, hogy először mindhárom ,,idegen" forrás (dézsma, defter, urbárium) családfőszámaiból levontuk a rovásadó „szegény", „új", és „egyéb" rovatainak megfelelő számot, a maradékot pedig a rovásadóportákhoz viszonyítottuk. Ilyen módon 1 portának 2,1 dézsmáló, 2,1 úrbéres és 3,7 török adózó felelt meg. A megyeszegélynek a jegyzékből hiányzó helységei közül csupán a török uralom alatt álló Hatvan és Csány lakosságáról kapunk egykorú tájékoztatót: a defter szerint 299 személyt (90 háztartást) adóztattak meg bennük. Más források arra mutatnak, hogy a századközép Heves megyei népességállománya az 1570es évekre tekintélyesen megnövekedett. 6 A megye legnagyobb birtokosai (az egri püspök és Lossonczy), továbbá a káptalan, nemkülönben az összeírok által meg nem nevezett nemes családok jelentős része (köztük a Bebek, Országhok) a 16. század közepén már legalább néhány nemzedéknyi birtok-kontinuitást mutathattak fel Heves területén. Mindamellett néhány jelentős birtoktest is csak a Mohács körüli időkben kapott új gazdát. Ekkor lett tekintélyes nagyságú Rozgonyi-jószág részint az idősebb Báthori Andrásé, Rozgonyi Kata férjéé, részint az utóbbinak sógoráé, Perényi Imréé, aki azokat még Pálóczy-birtokokkal is gyarapította. Jakchy Mihály nem sokkal az összeírás előtt jutott hozzá az egykori Kompolti-uradalom 2 helységének részeihez. Más Kompolti-javak a megyében régóta birtokos Lossonczy család javait növelték. A rovásadójegyzékből ismert hevesi családok jó részének eredete a közeli (északra eső vagy a Felső-Tisza vidékén fekvő) megyékben keresendő. 5 Magyar Országos Levéltár Reg. dec. (E 159.)comit. Heves, 1549/1—9. Fekete L.: A hatvani szandzsák 1550. évi adóösszeírása. Jászberény, 1968. 13. s köv. (Az adózó férfiak teljes száma 5045.) — Magyar Országos Levéltár Urb. et Conscr. (E 156.) 4/48, 45/36: egri, ónodi és dédesi vártartomány. 6 Szederkényi N.: Heves vármegye története. II. Eger, 1890. 401.
