Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Csongrád megye 1561
A 3 egyházi birtokos közül 2-nek (az aradi káptalannak és az egri püspöknek) a javairól faluik küldötteinek távolmaradása miatt nem készülhetett portaszámfelvétel, s a csanádi káptalan egyetlen községében is mindössze 4 portát találtak (a megyei porták 0,75%-át). Porta % 11—100 porta közti birtokok 446 83,5 0—10 porta közti birtokok 88 16,5 Összesen 534 100 Az összeírok elpusztult településeket nem vettek jegyzékbe, így tehát a népesség elhanyatlására elsősorban a megmaradt helységek meg a rajtuk összeírt porták igen csekély számából következtethetünk. Pusztatelkekről, valamint „szegény" jobbágyokról egyedül Szentesen és 3 környékbeli faluban készítettek feljegyzést, számukat többnyire nem adva meg. A teherviselő képesség visszaesésére mutat, hogy 11 helység — javarészt az északnyugati megyeszögletben, Csongrád körzetében fekvők — vagy egyáltalán nem küldte el megbízottját a rovásadóösszeíró hívására, vagy (3 esetben) egyes birtokrészek képviselői nem érkeztek meg. Másutt (7 helyen) maga a dicator adott mentesítést a kivetett adó egy része alól. A megye középkori városai a török hódítás idejétől pusztulásnak indultak, összeírásunk pedig nem tartalmaz róluk adatokat. (Pusztaszer küldöttei nem érkeztek meg, Györgyének és Zentának vagy a csupán időszakosan Csongrádhoz számított oppidumoknak semmi nyoma a jegyzékben, Szeged pedig, mint királyi város, mentes volt az adótól.) Helyükre az egykori várispánsági székhely, Csongrád lépett (69 portájával, mint a számba vettek közül a legnépesebb település). Ekkor már nemegyszer oppidumnak nevezték Tömörkényt és Szentgyörgyöt is (1561ben 64, illetve 14 portájuk került jegyzékbe). További népes helységek voltak: Szentes, Mártély, Tápé és Bökény (a felsorolás rendjében 37-37 és 33-33 portával). A legjelentősebbek, Csongrád és Tömörkény, a Zay—Liszti—Viczmándy birtokosközösség tulajdonában voltak, a többiekből Csányinak, a kincstárnak és Dóczynénak jutott nagyobb hányad, a szerényebb nemesuraknak csupán kisebb falurészek. A csupán szűkös információkat szolgáltató csongrádi rovásadójegyzéknél 3 évvel később készült dézsmaösszeírás 1 15 helységének gabonatizedet és kereszténypénzt fizető lakói együttesen 27,5%-kal voltak többen, mint ahány porta ugyanott 1561-ben összeírásra került (454:356; portákon kívüli egységeket a dicatorok alig írtak össze). Az 1560. évi török defter 2 12 helysége fejadófizetőinek száma pedig alig több, mint 10%-kal múlta felül a dicaportákét (314:281). A török számbavétel alkalmával név szerint felsorolt személyek azonban már sokkal többen voltak: csaknem kétszer annyian, mint ahány porta (525:281). 1548-ban láthatóan népesebb még a megye: a török összeírok akkor 3 a dicával egybevethető 9 helységben 40%-kai több adófizetőt írtak össze, mint ahány portát az 1561. évi rovásadószedők (251:180), a felsorolt személyek száma pedig a porták háromszorosánál is nagyobb (586:180). A megye rovásadó alapján ellenőrizhető népessége ezek szerint aligha haladhatta meg az 5000-et, amihez az 1552-ben ugyancsak katasztrofálisan pusztult Szeged lakói, valamint a magyar 1 Magyar Országos Levéltár Reg. dec. (E 159.) comit. Csongr. 1564. 2 Vass E.: A vásárhelyi nahije 1560. évi és 1570. évi török adóösszeírása. (Tanulmányok Csongrád megye történetéből) Szeged, 1980. 30. s köv. J Vass E.: A szegedi és csongrádi nahije 1548. évi török adóösszeírása. (Tanulmányok Csongrád megye történetéből) Szeged, 1980. 51. s köv.
