Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Csongrád megye 1561

CSONGRÁD MEGYE 1561 A megyét Mohács évének török hadvonulásai során érte az első súlyosabb pusztítás, s ezt a későbbi években több más hadjárat dúlásai követték. 1542-ben Szeged és vele Csongrád Tiszán inneni része hódolt területté vált, 1552-ben a Tiszán túli rész is. Ferdinánd rovásadószedői azonban a lehetőségekhez képest még az 1560-as években is igyekeztek feladatuknak eleget tenni, nem utolsósorban az 1566-ig keresztény kézen maradt Gyula vár erőire támaszkodva, és egyben éppen annak anyagi megsegítése céljából is. A Tiszán inneni részekre azonban Szegedtől délre nem merészkedtek adót kivetni, és északon Csongrád—Szeged közt is be kellett érniük a folyó közelében fekvő települések dicájával. Csongrád középkori határai természetes választóvonalak híján a legtöbb irányban nagyon ingadozók voltak. Északon Pest, illetve Külső-Szolnok megye felé Alpár és környéke, valamint Csépa és Szelevény is hozzátartozott, északkeleti és délkeleti sarkát azonban (Szentesen— Szentlászlón túl, illetve Vásárhelytől—Bathidától kezdve kelet felé) Békés vagy Csanád megyéhez számították. Nyugaton (Pest megye, a Kiskunság és Bodrog, utóbb Bács megye irányában) a legnagyobb kiterjedés idején — Mohács előtt — nemcsak a dorozsmai beszögellés volt csongrádi terület, hanem a Kecskemét—Halas—Bajmok környékéig, dél felé pedig a Topolya—Óbecse vonaláig húzódó térség is. A központtól távol eső nyugati és déli részek hovatartozása azonban különösen bizonytalan volt, és ezek a török hódoltság előtti Csongrádhoz csak nagyon esetlegesen számíthatók. Az 1561. évi összeírok az utóbb lekapcsolódott területekből — Csépa és 2 szomszédja kivételével — már semmit sem vehettek jegyzékbe; hasonlóképp nem érintették a Szegedtől nyugatra elterülő későbbi megyeszögletet sem. (Maga Szeged, mint királyi város, amúgy sem került volna az adózók listájára.) A hiányok részben a pusztítások rovására írandók, részben az az okuk, hogy a Szegedtől délre eső megyerész az adószedők számára biztonságos területtől igen távol fekvő és csak nagy kockázattal megközelíthető volt. Csongrád 3 legnagyobb birtokteste egyenként mindössze 50—60 portát foglalt magában (Zayé, Lisztié és Viczmándyé). 16-an voltak 10-nél nagyobb számú porta tulajdonosai és 39-en ennél kevesebb portáé. Zay Ferenc főispán, utóbb főkapitány, a bárói rend tagja volt, Mágochy Gáspár főispán utóbb lett azzá. Liszti János kancelláriai titkár később püspök-kancellárként működött. Nagyúri atyafiságba tartozott még a kisebb vagyonúak közül Telegdy és Czibak, egy generációval utóbb került a bárók közé a Dóczy família. A megye egykori vezető tisztségviselő családjait alig ismerjük. Annál több olyat, amelyek Csongrádon kívül jutottak jelentős szerephez vagy vagyonhoz. (Ilyen volt a Csányi, Kátay, Kenderessy, Niczky, Vass, Veseny, Vetéssy és Viczmándy família.)