Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)
Bereg megye 1549
domus „allodialis", a többinél curiae, illetve domus nobilitares áll). A megye 19 szolgálatvállalója közül 12 béres (mercenarius) élt 5 közép-, ill. kisbirtokos földjén: Perényi Ferencnél, Ugray Istvánnál, Ilosvaynénál, Matucsinay Miklósnál és Györgynél. 6 Egy a király vámosa, 1 a halásza volt (ez Munkács közeléből látta el a vár személyzetét halakkal), 2-en pedig a munkácsi vár edény készítői. 7 A híres makktermő beregi erdőségekben mindenfelé disznókondák legeltek; az összeírás Kállay Vitéz János bodolói pásztoráról, továbbá Büdyné kondáinak 2 őrzőjéről tudósít. Az utóbbiak — nyilván a várnagy engedélyével — a munkácsi uradalom területén (Kajdanón és Lahón) legeltettek. Egy-egy malmot, molnárt, ill. kovácsot Büdyné és a Dobó család földjén írtak össze. 8 Az „egyéb" rovat Beregben igen változatos elemeket, ill. objektumokat takar. Az egytelkes nemeseket (Hete, Kisbégány, Kisdobrony) a maguk helyén már említettük. A Tisza-parti Ugornyának egy háza királyi sólerakat céljait szolgálta, Ardón a megyei törvényszék számára tartottak fenn épületet. Munkács környékén, az uradalom 6 falvában (Gorond, Ruszkóc, Csernelő, Lahó, Bubuliska és Középsőviznice) ruszin pópák (batykók) működtek, és számos helységben — túlnyomórészt a nagy és a középbirtokokon — laktak szabadosok, Ignécen „puskás szabadosok". 9 A hegyes vidék, mindenekelőtt a munkácsi uradalom keleti része volt a kenézfaluk zónája, 10 az ettől nyugatra eső térség pedig a bírók vezette községeké. A két zóna közti határ egyben a magyar—ruszin nyelvhatárt jelezte. A fontosabb mezővárosokban a bíró mellett esküdtek működtek (Munkácson, Várin 4-4, és kétségkívül ilyen volt Beregnek 3, Beregszásznak pedig 5 ,,iudex"-e, a valóságos bírókon kívül). 11 Nyolc beregi mezővárosból az összeírás egyedül a Perényi-uradalomban fekvő Szentmiklósról nem tudósít (ezt egy évvel korábban mindössze 1,5 portával, 2 zsellérrel és 1 bíróval írták össze). A népességszámot tekintve valamennyiük közül messze kiemelkedett Beregszász és Munkács: az előbbi az Új utcát is beleszámítva 91 portával és 95 más egységgel, Munkács 80 portával és 50 más egységgel. Igen jelentős számúnak találták Vári, Kaszony és Bereg lakosságát is (44 + 42,20,5 + 60, illetve 34 + 46 portával + más egységgel). Láttuk, Kaszony kivételével a felsorolt 5 város rendelkezett adómentes vezetői testülettel is. Elmaradt mögöttük Nagymuzsaj, különösen pedig az egy év előtti tűzvész pusztításait még ki nem hevert Namény. Ötközség lakószáma vetekedett a kisebb mezővárosokéval (Dobos, Bodoló, Bene, Som, Surány, egyenként 40-en felüli portát és más egységet regisztráltak bennük). Egész városokat egyedül a király mondhatott magáénak (a legnagyobbak közül 3-at, valamint Beregszász túlnyomó részét). A középbirtokosoknak és néhány kisbirtokosnak a többi városból, de a népes községekből is, csupán részbirtokok jutottak (legtöbb a Surányiaknak, Büdynének, Jakchynak, a Matucsinayaknak és a Dobóknak). A megyének kb. minden 4. portája mezővárosra esett. A rovásadó-összeírás 61 helységének adatait az 1553. évi beregi gabonadézsma-jegyzék megfelelő adataival lehet egybevetni. 12 Az utóbbiakba fölvett tized- és kereszténypénz-fizetők, valamint mentesített bírók együttes száma csaknem másfélszerese a rovásadó portái és más egységei összesített számának 2320:1566,5). A dézsmajegyzék kereszténypénz-fizetői jóval 6 Doboson (2), Kaszonyon (5, szabadosokkal), Nagybégányon (3). 7 A vámos Nagyúton, a halász Kenderesen, a többiek Laukán. 8 Az utóbbiakat az „ip." rovaton találjuk: Nagydobronyon, ill. Marokon; a malmot Viden. 9 Balazsér (4), Izsnyéte, Gorond (4), Sztrabicsó (2), Lucska (4), Oroszvég (4), Ignéc (8), Munkács (4), Gát (3), Bodoló (3), Vári (3), Bene (2), Kovászó (2), Dragabrát (2), Felsőkerepec (2), Atya, Gellénes (2), Csarnavoda (5), Kisdaróc (2), Surány (9), Macsola (4), Déda (2), Zápszony (3), Kaszony (10), Mátyus, Szalóka (2), Nagydobrony (6), Gerzsanó (4), Szernye (2), Barkaszó (7). 10 Duszina, Sztrojna, Kockaszállás, Zsukó (2), Kismogyorós, Felső- Közép- és Alsóviznice, Bilke, Ardánháza, Dragabrát, Tőkés, Hátmeg, Maszárfalva, Závitka, Leányfalva, Fogaras, (Felső)kerepec, Tarkacs, Bártháza, Makarja, Pisztránháza, Sarkad. 11 A felsoroltakon kívül az „egyéb" rovat minden más bejegyzettje bíró. 12 Magyar Országos Levéltár Reg. dec. (E 159.) comit. Bereg, 1553.
