Maksay Ferenc: Magyarország birtokviszonyai a 16. század közepén I. kötet (Magyar Országos Levéltár kiadványai, II. Forráskiadványok 16. Budapest, 1990)

Békés megye 1553

Békés nemessége — akárcsak a többi dél-tiszántúli megyéé —jelentős részében kicserélődött a töröknek való teljes kiszolgáltatottság idején. Az ismert 1553. évi 42 birtokos közül 18-ról tudjuk bizonyosan, hogy elődeik legkésőbb a 15. században jelen voltak a megye területén. A jobb módúak közül egyedül a Pozsegából menekült Kaczkffy György számít új jövevénynek; ő Patócsy Margit kezével jutott hozzá a korábbi szentandrási uradalom egy részéhez, s azt időlegesen egy másik rész elfoglalásával bővítette. (Ez a domínium egykor hosszú időn át a Hunyadiaké volt, Corvin János Dánfynak adományozta, s az ő jogutódai közé tartoztak a Patócsyak.) A középkori eredetű megyei birtokosok jószágai is több esetben cserélődtek; a király is idegen tulajdonosok több évtizedes birtoklása után jutott hozzá újra Gyulához, 1552-ben. A Zápolya-párthoz csatlakozott Dóczy Miklós két faluját az összeírás idején Olcharovith Demeter gyulai királyi tiszt tartotta elfoglalva, akárcsak a Simay család egyetlen helységét Horváth Ferenc, ugyancsak a gyulai várőrség tisztje. Az évszázadok folyamán, de mindenekelőtt a Mohács körüli időkben Békésbe beszármazó nemesfamíliák többsége a szomszédos megyékből (Csongrád, Külső-Szolnok, Zaránd) és a déli vidékekről érkezett.